Túrázás, hálózás kutatókkal a Cuha partján, rovar- és zuzmómegfigyeléssel

Az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának kutatóival tartottunk, amikor terepbejárásra mentek a víz világnapja apropóján. A sétához kisgyerekek is csatlakoztak szüleikkel, így a szakembereknek alkalmuk nyílt arra, hogy megmutassák, milyen könnyű megfigyelni érdekes és szép élőlényeket. Az ibolyát persze mindenki felismerte. Sinigla Mónika botanikus beszélt két sárgaszirmos növényről is: a bogláros szellőrózsáról és a salátaboglárkáról.  Fehér odvas keltikét csak párat láttunk, de tudjuk, máshol szőnyeget alkotnak, erdők alján, szélén. Szintén mutatós színmintát képeznek letört faágakon sárga falizúzmók és szürke hólyagzuzmók, fontos részei ők is az élőlényközösségnek. 

Még jól látszottak a ciszterci bazilika jellegzetes tornyai és érkezett a bakonyi kis piros vonat zakatolva, amikor Kovács Attila madarász, a múzeum gerinces gyűjteményének vezetője szólt, hogy merre nézzünk, ha látni akarjuk a barátcinege lakját és az oda hazatérő madárkát. Gólyát távcsővel csodálhattunk meg. A kutató a hódforgács kapcsán szólt arról, milyen egyforma kis darabkákat készít a rágcsáló a fogaival a fák kidöntésekor, faragásakor. Varangyot szintén a kezébe fogott, és láttunk csigákat, más szereplőket a kedvelt tévésorozatból. Vízipók-csodapók több barátját, például a mesében mindig kicsit morgósnak mutatkozó hátonúszót, pontosabban hanyatt úszó poloskát. Ehhez elég volt hálózni, kis merítőhálóval a patak vizéből apróságokat, az abban fennakadt törmelékszerűséget kiemelni, átmenetileg, megnézésre. Ezúttal a szakemberek találtak benne tegzeskéket. Piócákat is kiszedtek, dunsztosüvegbe raktak, további vizsgálatok céljára, de ők is visszakerülnek majd a természetbe. S nevettünk, amikor a mobiltelefon kamerája elől elszaladt a fűben a fotóalanynak kiszemelt, szintén a Vízipókból híres nünüke. Gyerekeknek a kutatók azt javasolják, ne fogják meg, mert, ha ezzel megijesztik, folyadékot bocsát ki, ami a bőrnek nem jó.