Szarka 

Akkoriban szüleimmel tett kirándulásaink alkalmával találtam egy sudár fa tetején lévő nagyméretű madárfészket. Hazatérve a madaras szakirodalmat bújva jöttem rá, hogy a szarka (Pica pica) fészkét sikerült megtalálnom. 

Abban az időben dúvadnak számított madarunk, és mikor a vadászok a fészekbe lőttek, a sörétek nem tudták átszaggatni, az apró sörétszemeket felfogta az a vastag sárréteg, amellyel kibélelte a szarkapár. Szemrevaló, nagyon szép madár, messziről szemlélve fekete-fehér tollruhájával hívja fel magára a figyelmet. Az öreg madarak feje, nyaka, begye, háta, farcsíkja, alsó farok fedői kékesfeketék, szárnya fekete színű, de az evezők belső zászlója már fehér. Ék alakú farka hosszú, melyet gyakran billegtet. A hasa, melle, a szárnyfedő tollak hófehérek. Lába és csőre szénfekete, a szeme dióbarna. Hím és tojó egyforma színezetű. Budapesten a nagyobb városi parkokban is megtelepedett, sőt a kertes házak között is otthonra lelt. 

Állandó madarunk. Az összefüggő erdőket kerüli, előszeretettel telepedik meg a bokrokkal, fákkal tarkított réteken, legelőkön, erdőszéleken, folyópartokon. Kedveli az alföldi ezüstfa ligeteit. 

Négy-kilenc darab, szürkészöld alapon sötéten foltozott tojást rak, amelyen felváltva kotlik hím és tojó. 17-18 nap alatt kelnek ki a fiókák, és körülbelül háromhetes korukban elhagyják a fészket. Bogarakat, álcákat, hernyókat, pókokat, apró rágcsálókat, magvakat fogyaszt. Nagyobb halastavaink lehalászásakor a haldögre is rájár. Nem veti meg a madárfészkek kifosztását, a varjúfélékre jellemzően madártojásokat és madárfiókákat is eszik. Az öreg párok ragaszkodnak a költőhelyekhez, nem használt fészkeiben a fészket nem építő erdei fülesbagoly, vércse, kabasólyom költ. Népi elnevezése a carka, Tokajban rudas madárnak hívják. Nem védett, július 1. és február vége között vadászható. Számomra szép és kedves madár, amely üde színfoltja a természetnek.

 Ifj. Vasuta Gábor