Bulvárvilág a képernyőn

Görbe tükrön keresztül követem hazánk televíziózásának bulvárvilágát, show-bizniszét. Nem minősítek, csupán a benyomásaimat rögzítem, amik persze vitathatók. Szégyenszemre nem hatnak rám, nem rendítenek meg a nézők kegyét kereső látványos, kavalkádszerű produkciók, inkább esztétikumuk ejt gondolkodóba. Az egyik csatorna vetélkedős műsorának zsűrijében ülő ismert színész és rendező ex chatedra kijelenti, hogy csak ott, náluk lehet valódi kultúrát, művelődést közvetítő adásokat látni. Ebből csak annyi igaz, hogy azokban a táncos bemutatókban, amikről ő ítéletet mond, nincs kivetnivaló. Szórakoztatóak, nagystílűek. Azt nem tudom, hogy a művész úr nézi-e a magasztalt csatorna következő napi élő műsorát, melyben remek maszkokat viselő énekesek híres előadók bőrébe bújnak, manírjaikat utánozzák. Kemény felkészülést igénylő alakítások ezek. Hogy vérbeli kultúrát sugároznak-e, az kérdéses. Főleg a zsűri egyik tagja teszi azzá, kompetenciája erősen megkérdőjelezhető. A hitelesség látszata alatt szóvirágok, csöpögős tirádák ismétlődnek. Intelligenciának halvány nyoma sincs. Vajon a lazán idézett színész, rendező hamisítatlan kultúrának tartja-e az intim testrészek mutogatását egy olyan vetélkedőn, melyben esetleg a fiatal indulók karrierje, jövője forog kockán? 

A tévécsatornáknak amúgy nincs mit egymás szemére vetni. Egy másikon nem táncolnak, nem énekelnek, hanem ütik egymást a ringben; kóvályogva a padlón köt ki a népszerű színész és a kamasz kölyökké fogyott sztárséf. Itt nincs zsűri, legfeljebb a riporterek lábatlankodnak szmokingban. A közönség őrjöng. Nekem lelkesedésre nincs okom. Vadon Jani is lelépett rádiós társaitól, és az is lehangolt, a hogy a magasfeszültségű kvízjátékban a két kvalitásos, irigylésre és tiszteletre méltó műveltségű orvos nem ismerte fel azt az írót regénye címéről, akit, ha az olvasók nem is, de a pályatársak vállon veregetnek. Ennyi elég is. Máris takarékra teszem adventi dünnyögéseimet.