Elárverezés után kirándulás a menhelyre: „Ajándék nekünk ez a nap!”

Mindannyian azt mondták, valóságos paradicsomban érzik magukat a szép természeti környezetben, békében, nagy szeretetben egymás mellett élő mentett állatok között. Sándor és önkéntesei nemcsak kutyákat mentenek, hanem egyebek mellett lovat, pónilovat, borjút, szamarat, birkákat, kecskéket, baromfiakat, madarakat, nyulakat, ékszerteknőst is. Befogadtak egy háromlábú kutyát is – frissen műtve, karácsonykor dobták az utcára évekkel ezelőtt. Az apa és a gyerekek azt sem tudták, melyik állathoz menjenek oda, egymás után simogatták, szeretgették, sétáltatták őket. – Ajándék nekünk ez a nap, igazi kikapcsolódás annyi nehézség és bánat után – mondták meghatódva. 

A családról egyebek mellett megírtuk, 33 év után nemrég el kellett hagyni otthonukat, mert elárverezték a házukat Sümeg közelében. Az apa egyedül neveli gyermekeit, miután felesége évekkel ezelőtt elhagyta őket. Az apának akkor megromlott az egészsége, életük úgy alakult, hogy hitelt kellett felvennie, mert senkire nem számíthatott. Közben elvesztette munkáját, lerokkantották, ma bottal tud járni, négy órában dolgozik. 

A család Zalaegerszegen él, mert a gyerekek ott tanulnak péknek, cukrásznak, és látva szorult helyzetüket, az iskola, a városvezetés és a református egyház összefogott értük. Utóbbi apró lakást is biztosított nekik, ahová először nem tudták elvinni a náluk családtagnak számító kiskutyákat. Közben engedélyt kaptunk arra, hogy magukhoz vegyék őket. Így nemrég a kiskutyákat elvihettük, amikor adománnyal is megleptük a családot, amit Balatonfüreden és Veszprémben gyűjtöttünk.