Csak egy levél jött haza a Dontól, a fiú már nem

A program a Szent Imre római katolikus templomban szentmisével kezdődött, majd koszorúzással, mécsesgyújtással folytatódott a második világháborús emlékoszlopnál. Itt Krisztin N. László polgármester emlékplaketteket adott át az áldozatok hozzátartozóinak, a visszaemlékezést Kulcsár-Székely Attila színművész, Badacsonytomaj Város Önkormányzatának Kulturális Intézménye vezetője tolmácsolásában hallották a résztvevők.
1942. januárjában az akkor mintegy 210 ezer fővel kivonuló magyar hadsereg személyi állományának közel kétharmadát veszítette el. Sok család számára csak egy levél jött a fiú, a testvér, a nagybácsi, az édesapa elhunytáról, de az „eltűntek” hozzátartozói még azt sem kaptak. A sok áldozat egyike a badacsonytomaji Vastagh Gyula tizedes, aki még 1942 decemberében nyírfakéregre írt üdvözletében „Boldog karácsonyi ünnepeket” kívánt családjának. Erről unokaöccse, a badacsonytomaji Vastagh Gábor beszélt munkatársunknak kérdésére, miután elhunyt nagybátyja révén átvette az emlékplakettet Krisztin N. Lászlótól. Mint mondta, nagybátyja az ünnep kapcsán a papírt helyettesítő felületre még egy kis karácsonyfát is rajzolt és odaírta: „Valahol Oroszországból”. Ő már nem érhette meg az elsöprő erejű szovjet támadást, ugyanis  három nappal az áttörés előtt, január 9-én hősi halált halt. Erről a tábori lelkész értesítette később a családot. 

A lelkész levele Vastagh Károlynak: „Harctéri szolgálatomból hazatérve és ott szerzett hosszú betegségemből a jó Isten segítségével felgyógyulva, csak most jutok hozzá, hogy a fronton eltemetett bajtársam gyászoló szeretteit itthon is értesítsem. Vastagh Gyula hős bajtársunkat 1943. január 9-én temettem el a Staro-Nikolskoje nevű orosz falu magyar hősi temetőjében. A falu és a temető a Don folyótól nyugatra fekszik Voronyezs nagy orosz város közelében. A temetőről fényképfelvételt is készítettem és arról egy másolatot mellékelten küldök. A képen Vastagh Gyula sírja még nem látható, mert még élt, amikor a felvétel készült, de a kép jobb oldalán egy kereszttel jelöltem meg a helyet, ahova később az ő sírja is került. Örülnék, ha ezen kép és soraim valami vigasztalást vinnének mély gyászukra és nagy fájdalmukra” - írta a tábori lelkész a badacsonytomaji családnak fiuk elvesztése kapcsán.