Tiszteletadás és koszorúzás Berhidán a katasztrófa emléknapján

A városházán Ács Tamás és Bergics András lélekemelő verses-zenés műsorával kezdődött a megemlékezés, melynek mottója Balassi Bálint: Egy katonaének című versének idézete volt. A több évtizeden, évszázadon átívelő, ám mégis egyformán megrázó gondolatokat közvetítő költemények és muzsika hősiességről, vitézségről, hazaszeretetről és a feltétel nélküli bátorságról üzentek. – Talán nincs magyar család, amelynek legalább egy rokona ne harcolt volna ott. Apáinkat, nagyapáink, sokunknak már déd- és ükapja hősökként küzdve megőrizték a magyarság, a magyar honvédség becsületét – fogalmazott beszédében Budai László. 

Majd az 1943 januárjában történeteket felidézésével folytatta: – Ez volt a II. magyar hadseregre bízott kétszáz kilométeres frontvonal legfrekventáltabb szakasza, ide tartozott az a pár veszprémi zászlóalj, amelyekben berhidaiak is harcoltak. A legsúlyosabb helyzet ennél a zászlóaljnál alakult ki, így szinte teljesen megsemmisült. Ha van tanulsága a doni katasztrófának, a magyar történelem egyik legnagyobb áldozathozatalának, akkor az bizonyára az, hogy a háború a lehető legrosszabb megoldása minden konfliktusnak, aminek mi, magyarok a 20. században már kétszer súlyosan megfizettük az árát – hangsúlyozta a könyvtárvezető.

Az emlékműsor a Hősök terén a Doni emlékműnél folytatódott, ahol az önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a város intézményei, civil szervezetei és közösségei képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit. Tisztelet a hétköznapi hősöknek, akik előre látták a sorsukat, de mégis megcselekedték, amit megkövetelt az esküjük, a becsületük, a hazájuk!