Emléktáblát avattak a református nagytemplomban

A reformáció 500. évfordulóján – éppen úgy, mint a négyszázadikon – emléktáblát avattak a templomban. Az egyházkerület lelkészi főjegyzője az emléktáblára írt ige alapján beszélt: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). A reformáció rámutat a testté lett Igére, Jézus Krisztusra. Bár ma azt látjuk, hogy minden meg-újul, változik, halad előre, a haladás, a technikai vívmányok hatalmukba kerítik az embert, mégis van állandóság, folytonosság, és vannak örök igazságok. Az emberi szívben és lélekben nincs változás, Isten állandó. Jézus Krisztus ugyanaz; azzal a Krisztussal vagyunk kapcsolatban, akivel keresztyén eleink, a 16. századi emberek. A templom nem műemlék, a reformáció nem tőlünk független.

A reformátorok – Luther és Kálvin – nem voltak forradalmárok, csupán visszatértek az eredethez, a Bibliához, kinyitották, elkezdték olvasni, tanulmányozni. Köntös László hangsúlyozta: nekünk is ezt kell tennünk: úgy meg-újulni, hogy visszatérünk a kezdetekhez. Isten kijelentett igéjében vannak örök igazságok. Az írott ige és a testté lett Ige igazság. Újra fel kell fedezni a Szentírást, a keresztyénséget, csak Isten ad mindenre megoldást. Az egyháznak van jövője, mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Az istentiszteleten Niederhoffer Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora az Efezusi levél alapján hirdette Isten igéjét: „A sarokkő maga Jézus Krisztus”. Az egyházat Isten növeszti, építi, szent templommá alakítja. Mai világunkban sok az aggasztó jel, a gond, látjuk az egyház, a protestáns egyházak meggyengülését, de látjuk ötszáz év hűséges, hitvalló keresztyéneit, prédikátorokat, helvét és magyar reformátorokat. Mindig is szükség volt a lelki táplálékra, az igére, és szükség van ma is – ma sem csak az anyagi javak boldogítanak. Jézus Krisztus ma is ezt mondja nekünk, ha benne hiszünk, nemcsak itt, a Földön, de a mennyben vár ránk boldogság.

A veszprémi ünnepi istentiszteleten a Pápai Református Teológiai Akadémia énekkara szolgált.