Velünk élő természet

2017.10.15. 12:00

Madárfütty Pápa szívében

Az állatvilág legközismertebb törzsét a gerincesek alkotják, ezen belül a mi kontinentális földrajzi és éghajlati viszonyaink között a madarak osztálya a fajokban leggazdagabb.

Polgár Bettina

A Várkert gyakori vendége a fekete rigó

Ezt emelte ki Mészáros Szabolcs (a felső portréképen), vadgazdálkodási szakember, akivel a pápai Várkert faunájáról beszélgettünk. – Az első részletes, tudományos alaposságú, a helyi madárvilág fajait bemutató felsorolást Wachsmann János közölte az 1905-ben megjelent Pápa Város Egyetemes Leírása című kötetben, melyet Kapossy Lucián állított össze – tudtuk meg.

Wachsmann munkája már 122, Pápán és környékén megfigyelt madárfajt sorolt fel. Ezt a fajlistát egészítette ki a 20. század második felében Erdélyi Gyula pápai amatőr ornitológus. – Erdélyi Gyula megfigyelte, kutatta a település és a környező vizes élőhelyek madárvilágát. Ezzel kapcsolatban gyakran publikált, tudományos közleményei a Pápai Múzeumi Értesítőkben olvashatók. Emellett 1992 és 1996 között a Napló Pro Natura elnevezésű mellékletében is rendszeresen jelentek meg írásai – ismertette Mészáros Szabolcs.

Elmondta, számos olyan madárfaj él a településen, amely az elmúlt évtizedekben kitűnően alkalmazkodott a városi élethez. – Az urbanizálódott fajok közül talán a legismertebb a fekete rigó. Manapság már furcsának tűnhet, de ez a madár fél évszázaddal ezelőtt még kifejezetten az er-dők lakója volt. Ezzel szemben napjainkban a fekete rigó rendszeresen költ nemcsak a Várkertben, hanem például a városi kertek, udvarok körüli sövényekben, a városban bárhol találkozhatunk vele – magyarázta.

A Várkert gyakori vendége a fekete rigó

– Korábban szintén a kisebb-nagyobb erdők madara volt az örvös galamb. Mostanság már fészkel a Várkertben, a ligetekben, de a pápai közgazdasági iskolánál és a Bástya-lakótelepnél is. Ez a házi galambnál nagyobb termetű, szép küllemű. Széles fehér nyakfoltjáról, az „örv”-ről könnyen felismerhető galambfaj. Vonuló madár, a hideg teleket állományának túlnyomó része nem nálunk tölti, bár enyhébb telekről, illetve nagyvárosokból ismerünk áttelelő egyedeket is – fejtette ki Mészáros Szabolcs.

Kiemelte, napjainkra részben urbanizálódott fajjá vált a természetvédelem címermadara, a nagykócsag is. – Nemcsak a környékbeli lucerna- és szántóföldeken láthatjuk egyre többször, ahová táplálkozni jár, hanem a Várkertben is. Pompás, fehér tollruhája messziről szembetűnik, általában késő ősztől egészen kora tavaszig találkozhatunk vele, amint a Bakony-érben mozdulatlanul állva kishalra, békára les. A védettség és a költőhelyeire, a vizes élőhelyekre fordított fokozott figyelem eredménye a folyamatosan növekvő egyedszámú állomány – mutatott rá a vadgazdálkodási szakember.

– Nagyjából április elejétől júliusig a kakukk jellegzetes hangját is hallani lehet a Várkertben és a városszéli kertekben. A rendhagyó költési stratégiájú faj tehát szívesen lopja be tojásait a városi énekesmadarak fészkébe is. Ugyanígy jelen vannak a településen a harkályfélék, de érdemes a baglyokat is megemlíteni. A Várkertben fészkel erdei fülesbagoly, ám előfordulhat macskabagoly is. A pápai Esterházy-kastély felújításáig az épület padlásán a hazánkban sajnos folyamatosan csökkenő állományú gyöngybagoly is fészkelt – jegyezte meg Mészáros Szabolcs. Hozzátette, a kemény, hosszú telek különösen megviselik a gyöngybagoly állományát.

A nagykócsag is vadászik a Bakony-érben Fotó: archív, Szabó Sándor

– Az eddigiekből is láthatjuk, mennyire színes, változatos madárfauna népesíti be a Várkertet. A legapróbb madaraktól, a néhány grammos testtömegű ökörszemtől, cinegéktől és pintyféléktől kezdve a rigó- és galambféléken át a termetesebb varjakig terjed ez a sokszínű paletta. Napjainkban pedig alkalomszerűen az egy kilogrammos testsúlyt is elérő hollók szintén megjelenhetnek a légtérben. S arról még nem is beszéltünk, hogy mind a cinegéket, mind a varjúféléket az énekesmadarak közé sorolja a tudomány! – mutatott rá.

A vadgazdálkodási szakember megjegyezte, a vetési varjú régóta fészkel a Várkertben, az utóbbi időben azonban a szürke vagy dolmányos varjú is alkalmazkodik a városi környezethez, és egyre többször találkozhatunk vele.

– A varjúfélék közül városi fészkelő madarunk még a csóka, de szajkó is egyre többször látogat a lakott területre. Rendszeresen vadászik, és valószínűleg fészkel is a településen a karvaly. Esetenként megfigyelhető a héja és az egerészölyv is, néhány évtizede pedig vörös vércse fészkelt a Nagytemplom tornyában – mondta.

– A növekvő egyedszámú fajok mellet feltétlenül szólni kell a fogyatkozókról is: a fecskékről és a verebekről. Ismeretes, hogy a fecskeállomány drasztikusan csökkent. Ennek oka a mai, modern világunk okozta változásokban keresendő. A lakott területeken, a városokban és a falvakban gyakorlatilag megszűnt a nagy testű haszonállatok háztáji tartása, ezzel együtt pedig csökkent a fecskék táplálékforrásául szolgáló rovarok, például a különböző legyek mennyisége is. Nincs már annyi tyúkudvar, disznóól sem, ahol a népes háziveréb-csapatoknak mindig csurrant-cseppent a moslékból, szemestakarmányból. Noha kevesen gondolják, fogyatkozó állománya miatt a házi veréb is védelem alatt áll – hangsúlyozta Mészáros Szabolcs.

 

Hozzátette, a házi verébbel rokon faj a mezei veréb. Csapatai telente szívesen behúzódnak a városba, illetve a madáretetők gyakori vendégei. – A madáretetők segítenek a kisebb-nagyobb madárfajoknak a tél túlélésében, az állomány megerősödésében. Nagyon fontos azonban, hogy a madarakat nemcsak etetni, hanem itatni is kell, télen is! Lényeges, hogy legyen olyan itatóhelyük, amit fürdőhelynek is használhatnak. A célnak megfelel akár egy nagyobb, a talajszintnél magasabbra helyezett virágalátét. A vízbe, főleg mélyebb itatóedény esetén, helyezzünk egy-két nagyobb követ, gondolva az apróbb madarakra – javasolta Mészáros Szabolcs.

Kifejtette, a Várkert tollas lakói mellett találkozhatunk még mókussal, nyesttel, sünnel vagy épp denevérekkel, nem beszélve a különböző hüllő- és kétéltűfajokról, vagy a Bakony-ér halairól.

– A különféle fajok megfigyelését, felismerését a megfelelő szakirodalom elolvasása mellett ma már az okoseszközökre letölthető kiváló határozóalkalmazások is segíthetik. Léteznek ilyen applikációk növények, halak, madarak, de gombák határozására is. Mivel az ősz a gombaszedés kiemelt időszaka is, mobilapplikációs határozó vagy fényképes beazonosítás alapján soha ne fogyasszuk el az általunk biztonsággal nem ismert gombát, hanem minden esetben vigyük azt szakképzett gombaszakellenőrhöz! – figyelmeztetett a pápai vadgazdálkodási szakember.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában