2018.02.15. 07:00
A Magyar Széppróza Napja alkalmából Kanyár Erika mutatkozik be
A Magyar Széppróza Napjára készülve sorozatunk következő részében Kanyár Erika műveit ajánljuk szeretettel olvasóinknak.
Kanyár Erika
A Napló és a veol.hu sorozatot indított a Magyar Széppróza napja alkalmából, csütörtökön Kanyár Erikát köszönthetjük helyi, kortárs művészeink sorában.
Kanyár Erika gyulafirátóti származású művész. Gyors- és gépírótanárként részt vett a gyorsírási világversenyeken. A gyorsírást, mint szellemi sportot művelte. Mestergyorsírásból a világ legjobb tíz versenyzője közé tartozik, gyakorló gyorsírásból világbajnoki arany- és bronzérmes. 40–50 hazai és nemzetközi oklevele van.
Önmagáról így vall bemutatkozó írásában:
Létem és sorsom a Bakony, Balaton környéke határozza, határozta meg: Gyulafirátóton s Veszprémben zajlott, zajlik életem immár sok-sok évtizede. Tanulmányaim, majd munkahelyem – a közgazdasági szakközépiskola – a veszprémi várhoz kötött 37 esztendeig. Tanulóként itt fedeztem fel a tanulás, majd tanárként a tanítás értékét és szépségét.
Már nagyon fiatal koromtól élt bennem az írás igénye, amelytől az élet hosszú-hosszú ideig eltérített, hiszen éltem a női sorsot – annak minden boldogságával és tragédiájával.
Vallom: az írás ön- és világértelmezés, ezért egyben terápia is az egyén számára, s lírai üzenete tanulság azoknak, akik olvassák, akiknek a lelkében visszhangra találnak a sorok.
Az írás élményét először naplóírásként, majd újságírói műfajokban, később önálló alkotásként a prózában, azután a költői műfajok megteremtésében fedeztem fel. Bár alapvetően cselekvő és örökmozgó, derűs és optimista személyiség vagyok, sok írásomban mégis az élet tragikus színei dominálnak.
Eddig két prózakötetben – Sváb golgota, Profán passió -, három verseskönyvben - Smaragd énekek, A vigasz lángjai s Jel az Univerzumban – tette közzé az életről és a világról kialakított gondolatait, érzéseit.