Balaton környéki betyárok találkoztak és koszorúztak az egykori veszprémi várbörtönnél

Korhű viseletben, cifraszűrben, faragott botokkal meg fokossal, illetve korabeli, elöltöltős fegyverekkel, kürtszó mellett érkezett meg a díszes menet a Veszprémi Törvényszék elé, majd az épület alatt Halmay Gábor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum reklám-, és marketing menedzsere Magyarország utolsóként bezárt várbörtönében, a betyárok cellájánál egyebek mellett felidézte, 1858-tól 2003-ig működött a börtön, de korábban már alakítottak ki zárkákat, illetve cellákat a várfalban.

Szabó Csaba, a népművészet ifjú mestere, néptánc pedagógus kiemelte, azt nem szabad elfelejteni, hogy a betyárok gyakran összetűzésbe kerültek a törvénnyel, de szegény embert nem bántottak. Az elismerést érdemel, hogy egyedi volt a pásztorok és a betyárok kultúrája a viseletüket, az őket körülvevő, különleges tárgyakat tekintve, amiket ők maguk készítettek el, faragtak ki, és ezeket az emlékeket érdemes megőrizni. Így például a szűrök hímzése a Bakonyban kezdődött az 1700-as évek második felében.

Hozzátette, a pásztorok és a betyárok élete nagyban összefonódott, mivel a betyárok életét, valamint elfogásukat a pásztorok örökítették meg képeken, vagy faragták ki fából, szaruból, és gyakran adtak nekik menedéket is. A néptánc pedagógus felidézte Milfajt Ferkó betyár korát és életét, aki 1807-ben Dabronyban született katolikus pásztorcsaládból, ő maga juhásznak vallotta magát, és a kor nagy betyárjaival „betyárkodott”, Sobri Jóska legkedvesebb cimborája volt, és kivégzése előtt verset írt, amit volt cellája mellett lehet olvasni.

A látogatás végén a betyárok és pásztorok, közöttük Pongrácz Gyula csontfaragó, aki Csetényből, a bakonyi betyárcsapból érkezett, szürkemarha szaruból, saját kezűleg készített jelzőkürtjét megszólaltatva tisztelgett a múlt, illetve a történelem előtt.