A tapolcai festőművész nem viseli rosszul a karantént

– Komolyan kell venni ezt a helyzetet, a személyes kapcsolatainkat próbáljuk a virtuális térre korlátozni. A család, a gyerekek, unokák nagyon hiányoznak. Napi kapcsolatban vagyunk velük, és a feleségem rendszeresen látogatja 92 esztendős édesapját, minden elővigyázatosság mellett, ennél többet nem tehetünk. A házunkon éppen tetőcsere van, még egy hétig dolgoznak a munkások, de mi csak annyit mozdulunk ki, amennyit nagyon muszáj. A kiállítási lehetőségekkel egy ideig nem számolhatok, így elmarad a fővárosi Pintér Galéria tavaszi csoportos tárlata és vására is, amelynek anyagát aztán a Laposa-birtokon mutatták volna be. A Pintér Galéria ugyan készít egy virtuális katalógust a képekből április elején, így az interneten láthatóak lesznek az alkotások. Egyéni kiállítást nem terveztem erre az évre – mondja T. Szabó László, aki saját bevallása szerint nem viseli rosszul a karantént.

– Eddig is itthon dolgoztam, és szerencsésnek vallhatom magam, hiszen nem lakótelepi lakásban, hanem családi házban élek. Az udvaron már nyílnak a tavaszi virágok, rügyeznek a fák, kellemesen el lehet tölteni az időt kertészkedéssel. Amikor pedig hideg van, sokszor az is elég, hogy kinézve az ablakon a zöld növényeket láthatom. Mint képzőművész a lehetőségekhez mérten próbálok úgy élni, hogy az arányok szempontjainak most is megfeleljek. Egy­előre az alkotás terén nincs rám hatással a vírus, nem stresszelem magam, hiszen különösebb okom sincs még rá, és tudom, hogy azzal csak árta­nék az immunrendszeremnek. Feleségemmel normálisan étkezünk, vitaminokat szedünk, ez fontos szerintem, mert bármennyire is védekezünk, nem tudhatjuk, hogy hordozzuk-e a vírust. Talán majd, ha túl leszünk rajta, emlékek formájában megjelenik az alkotásokon is ez az időszak – mondta el lapunknak T. Szabó László.