Kézbe kapott történelem a Dózsa iskolában

A szomorú előzményről írtunk már lapunkban, amikor bemutattuk Straub Péter régészt, történészt, máris neves kutatót, aki egy hirtelen betegség következtében csaknem száz százalékban elvesztette a látását. Évekbe telt, mégis viszonylag rövid idő alatt ismerkedett meg a látássérült emberek világával, benne a lehetőségekkel, amelyek mégis élhetővé teszik azt a helyzetet. Péter megtalálta a módját, hogyan tud kedves szakmájában tovább dolgozni, azt is beleértve, hogy szerette volna folytatni tudományos és ismeretterjesztő munkáját egyaránt. Amíg látott, érdekes régészeti témájú könyvek kiadását szorgalmazta a fiataloknak, az ismeretterjesztésről a megváltozott helyzetben sem akart lemondani. Meglátogatta a Dózsa-iskolát, ahova egykoron maga is járt, és felajánlotta, hogy előadásokat tart történelemszakkörösöknek. Morvai Gabriella tanárnővel négy előadásban egyeztek meg. Korábban a környékünkön élő különböző népvándorlás kori népekről volt szó, a negyedik alkalom két témája pedig a régész tevékenysége volt, és egy rövid ismertető az őskorról.

Péternek a műtárgymásolatok körbeadásában és azok felügyeletében Kolontári-Vájer Orsolya, a Hatpont rehabilitációs központ munkatársa segített, aki már rutinos, hiszen a szakembernek több hasonló alkalommal segédkezett korábban. Az előadó által összeválogatott diaképeket a tanárnő ismertette, ezekhez fűzött magyarázatokat Straub Péter. Nagyon érdekes volt hallani, a régészek hogyan szereznek ismereteket a történelem legkorábbi időszakáról, a neolitikumról. Honnan lehet tudni, hol van a lelőhely, amikor a kincsekről, értékes leletekről nem létezik térkép. Van viszont kíváncsiság és elszántság; egy fémkeresővel bárki bogarászhat egy olyan talajon, amiről úgy sejti, úgy hallotta, ott régi korok emlékeire bukkanhat. Fontos azonban tudni, hogy az ilyenkor talált leleteket mindenképpen be kell szolgáltatni a területileg illetékes múzeumba. Amatőr régészként esetleg csatlakozni is lehet egy kutatóhoz, és így már a  fémkereső is legálisan használható felügyelettel, és a  szakemberrel bejárni egy terepet nagyobb sikert ígér. Ahogy az előadótól hallottuk, a kutatókat ennél sokkal jobban segítheti a fejlett technika; a légi fotózáson jól kivehetők a régen volt települések nyomai, sőt, felettük még a növényzet színe is más. A Google Föld (Google Earth) felvételein nem csak a saját utcánkat fedezhetjük fel: előfordult már, hogy éppen ilyen űrfotók alapján indult ma lakatlan területeken kutatómunka. De a legmodernebb geofizikai felmérések elvét és eredményeit is megismerhették a gyerekek. A felszínen előkerülő tárgyak helyét 1:10 000 méretarányú katonai térképen rögzítik, de a pontos helyszínt kézi GPS-műszerrel is bemérik. Ettől kezdve már nem lesz ismeretlen a hajdani lakó- vagy temetkezési hely, mely nyilvántartási számot kap és bekerül a régészeti lelőhelyek listájába.   

Sorakoztak a fotók, de a vendégek nemcsak szóbeli információt és diákat hoztak, hanem néhány valódi kerámiatöredéket is a régmúltból. Ezeken lehetett látni, hogyan készült a cserépedény, vagy hogy milyen töredékekből raknak össze a restaurátorok aprólékosan egy-egy több ezer éves edényt. Felvetődött a kérdés, miből derül ki, hogy mikori az illető lelet. Padtársam, a hatodikos Ambrus pontos választ ad: – A C 14-es izotóp alapján radiokarbonos kormeghatározásnak vetik alá a csontokat. 

Áttérve a másik témára, az őskorra, további érdekes diákat láthattunk, például a cölöpszerkezetes, egy-egy nagy család számára megfelelő hosszú házak makettjét, a lányok pedig tálcákat vittek körbe, hogy mindenki kézbe foghassa az ősök által használt pattintott kőeszközöket. Megfoghattunk egy kőbaltát is: hosszú, sima nyelére állati inakkal kötözték fel a kőfejet. Bepillanthattunk tehát a Krisztus előtti 6000-től 4500-ig tartó neolitikumba, vagy újkőkorba, amikor nagyot változott az emberiség életmódja: letelepedtek, elkezdtek állatokat tenyészteni, földet művelni. Ismertetőt hallhattunk a szomszédos Szentgálon feltárt őskori kőbányáról, valamint a Tokaj vidékén bányászott gyönyörű obszidiánról, a veszprémi nagy kiterjedésű ásatásokról, az előkerült leletanyagról. Péter arról is mesélt, hogy a csontokból kinyert örökítőanyag, a DNS vizsgálata ma már a rokoni kapcsolatok feltárását is lehetővé teszi. Ahogy láttam, bizony nagyon örültek a diákok, hogy mégis találkoztak az őskorral.