A juhászok szokásait ismerték meg játékos kiránduláson gyerekek

Kelj fel komám, ne aludjál, elveszett a csengős bárány, ezért kisbojtárok kerestetnek báránykák összeterelésére – ezzel a felhívással hirdette meg Bolondos húsvéti túra elnevezésű április 1-i rendezvényét a Békefi Antal művelődési ház. Még a könyvtár előtt kialakított rajtpultnál szólítottunk meg egy résztvevő családot. 

– Szeretünk túrázni és ez egy jó családi programnak ígérkezett. Amikor megtudtuk, hogy megtartják, rögtön úgy alakítottuk időbeosztásunkat, hogy eljöhessünk, készültünk rá – mondta el Kovácsné Mühlbauer Zsuzsa és Kovács Gyula. A két fiatal páliháláspusztai szülő két óvodás gyermekükkel, Csobáddal és Abigéllel nevezett be a kirándulásra, a harmadik még csak húsz hónapos, őt nagyszülőre bízták. Kislányuknak felajánlották, ha elfárad, az édesanya hátán lévő hordozóba ülhet. A kisfiú izgatottan nézegette a térképet. Az a szép férfi keresztnév, amit visel, eredete szerint épp azt jelenti, hogy pásztor, a Csaba kicsinyítőképzős alakja. 

Akárcsak a többi jelentkező, nyilakat követhettek és nyusziábrák segítették az eligazodást. Az igazoló állomásokon kellett teljesíteni a kihívásokat. Litter Beáta, a művelődési ház munkatársa elmondta, hogy például tobozbárányokat kellett nyúlugrásban összegyűjteni. Máshol életkoruknak megfelelő méretű kereplőt kaptak a gyerekek, azt kellett megszólaltatniuk. Megtudták közben, hogy úgy tartjuk, húsvétkor a harangok elnémulnak, Rómába repülnek, ezért ilyenkor a néphagyományok szerint például Olaszfaluban kereplővel jelezték az időt a legények, és házról házra adományokért is jártak így hangoskodva, zajt keltve kerepeltek. A játékos ismeretszerzés keretében arról is hallhattak, hogy a bárányokat nem kondások vagy gulyások, hanem juhászok őrizték, kitalálhatták, hogy a számadó juhásznak rézfejű kampósbotja volt, a végével elkaphatta a jószág lábát. Az említett kondásoknak pedig a Bakonyban jól jött a félvaddisznók terelgetésekor a kisfejsze, oda-odacsaptak vele saját épségük védelmében. A pásztorkészségről kiderült, hogy a dísze volt a szakmabelieknek, az övükön hordták, eszközkészletüknek volt ez a neve, beletartozott a tűzgyújtáshoz használatos holmi, kova, tapló, kés, egyebek. Igényesek voltak ezek kinézetére, ugyanis így mutatták meg, hogyan bánnak természetes alapanyagaikkal, milyen jól tudnak csontot faragni, bőrt megmunkálni. 

Egészen a Pintér-hegyi parkerdőig, a Fiatalító-forrásig eljuthattak a túrázók. Több mint öt kilométer megtétele után a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház udvarán csatlakozhattak a pásztorvigadalomhoz, finom tavaszias fogásokat fogyaszthattak el. Itt tudtuk meg a nyuszitól, hogy összesen 42-en vettek részt a rendezvényen, köztük 24 gyermek. A legkisebb egyéves volt, és érkezett család Veszprémből is a zirci programra, amelynek a megszervezését, lebonyolítását az Erdélyi Baráti Kör Egyesület és más helyi civil szervezet segítette.