A balatoni fények megörökítőjének a festés az igazi gyógyszer

A Tapolcán évtizedeken át kisgép-szerelőként ismert és tisztelt mester, Vetsey Károly gyermekkorában rajzversenyeket nyert és boldogan rajzolta tele az aszfaltot is. Édesapja kiváló kézügyességű kárpitosként míves darabokat újított fel, a bútorok faragásait is elkészítette, portrékat, sőt, freskókat festett. Szénrajzain kihegyezett radírral és a saját ujjával törölte vissza a szénport ott, ahol fénynek és árnyéknak kellett lennie. Károlynak tehát volt honnan örökölni a tehetséget. Mégsem bontakoztatta ki sokáig, mert szerette a szakmáját. 

Dolgozott a szövetkezetben, folyton tovább képezte magát, aztán vállalkozást alapított, no meg zenekart. A beat korszaknak képtelen volt ellenállni, Smokie, Bee Gees dalokat énekelt és gitározott, A felkelő nap házával versenyt is nyert a banda, de a családalapítással aztán megszűnt a zenekar. Közben Károly, ha valahol látott egy neki tetsző festményt, elidőzött előtte, de eszébe sem jutott, hogy ecsetet vegyen a kezébe. Már közelített az ötvenhez, amikor az ábrahámhegyi képzőművész házaspár, Göbölös Gyula festőművész és felesége hűtőládája elromlott. Károly megérkeztekor a művészek éppen gyerekeket tanítottak rajzolni és valahogy rávették a szerelőt, hogy üljön be közéjük.

Perceken belül kiderült, hogy remekül adja vissza portréján a modellt, szépen kidolgozta a fényeket, rávették hát, hogy maradjon. Úgy fél évig. Ennyi idő alatt a gyerekek között ő is megtanulta az ábrázolás technikát és a szobrászkodásba szintén belekóstolt. Nem maradt el a sikerélmény. Otthon aztán rögtön a legnehezebb, akvarell technikával kezdett festeni. 

Felesége és ma már felnőtt gyermekei számára emlékezetes maradt az a karácsony, amikor a család ajándéka egy festőállvány volt. Az ünnepi ebéd után a többiek lepihentek, édesapjuk pedig azidő alatt megfestett egy velencei életképet gondolával. Az ébredező családtagok szeme egy pillanat alatt kikerekedett az alkotás láttán. Onnantól nem volt megállás. Reprodukciókat készített először, másban nem tudott gondolkodni. Pedig ez nem a könnyű műfajok közé tartozik, de a mesterek szerint jó tanuló lecke, a nagy festők sem kezdték másként. 

Munkácsy és stílusa az első perctől a kedvence, nagyon szereti az impresszionistákat, kedveli Dalit, de őt nem utánozná. A szürrealizmus pedig kifejezetten távol áll tőle, nem próbálkozik aránytalanságok megörökítésével, vagy nonfiguratív festészettel. Szívesen másolta viszont Barabás Miklós, Szinyei Merse alkotásait, néha improvizálva, három képből festve egyet. Vagy éppen kiegészítve az eredetit egy pocsolyával, mert úgy derűsebb lett a végeredmény. 

Vallja, hogy ezek vizuális élményt nyújtó, kellemes kalandok voltak. Abban más módon része lehet ma is nap mint nap, hiszen a tapolcai család ideje jelentős részét a tóra néző badacsonyörsi házban tölti. A feleség, Marika által szépen gondozott kertben romantikus tó húzódik meg. A teraszon citrusok érlelik a gyümölcsöt, a kertben pálmák telelnek. A Folly arborétum szomszédságában páratlan a mikroklíma és az alkotót nem hagyja cserben az ihlet.

Természetes, hogy Vetsey Károly a tó ezer arcának nagy rajongója, még a horgászcsónakból is elmereng a látványon. Amit aztán lefényképez, hogy lefesse a tetőtéri műteremben, ahol most a szigligeti mólóról a Badacsonyra nyíló panoráma látványát adja vissza jégkék vízzel. Előfordult, hogy késő éjszakáig dolgozott, aztán amikor nyugovóra tért, sem hagyta pihenni egy apró részlet. Felkelt és folytatta a festést, míg el nem készült a kép. Portrékat szintén készített, a családtagokat realista módon örökítette meg. A festészetben folyamatosan képezi magát és kísérletezik. 

Az akril alapra ráfest olajjal és elképesztő érzékkel adja vissza a fémserlegre vetülő fényt, a Balaton vizén tükröződő naplementét. A víztükör látványa mindig rabul ejti a balatoni fények festőjét. De Galyatetőn az erdőt járva is a bükkfák közé egy résen beszökő fény látványa fogta meg igazán. Rájött, hogy nem csak ecsettel, hanem szivaccsal, ruhával, ujjal szintén el lehet mázolni az akrilt és aztán rá építkezve tökéletesen visszaadni a felhő látványát, amint a nap fénye ki akar törni mögüle. Egyes alkotásai meglepő módon hasonlítanak édesapja képeire, amelyek közül néhány megmenekült a háborútól és a nappali falát díszíti. 

Károly tájképei a kis házi galéria részei. A belépő vendég hosszú perceken át nem tudja levenni a szemét a csendéletről, a megfestett Badacsonyról, a szinte kézzel fogható hópelyhekről. Ahogy az alkotó ugyancsak órákat képes elidőzni a Nemzeti Galéria tárlatain, vagy a Szépművészeti Múzeumban, hogy Munkácsy laza ecsetkezelését és színeit tanulmányozza. 

A hetvenes éveiben járó festő ma már nem másol, csak új képeket fest és kiállításra készül. Azt mondja, jó lenne a 75. születésnapra összehozni egy tapolcai tárlatot. Balatoni képeken dolgozik, széppé szeretné tenni a világot, de úgy, hogy az ő környezetének is tessen. Mégis, ha megdicsérik egy kiállításon a képeit, az számára már elégtétel. Több nem kell. Örömet okoz és az jó érzés. De a legnagyobb dicséret számára, ha valaki azt mondja egy alkotása előtt állva, hogy együtt tudna vele élni az otthonában. Februárban egyébként Veszprémben nyílt tárlata.

Vallja, hogy az életben mindig azt keresi az ember, ami boldogságot ad. Az a legjobb gyógyszer. Biztosak lehetünk az igazában, hiszen nem szed semmi olyasmit. Igaz a látása egyik szemén már nem tökéletes, a makula zavarja a színkeverésben, de amíg az olaj és a hígító szagának nem tud ellenálli, addig biztosan festeni fog.