Eperjes Károly színművész volt a KÉSZ vendége

József Attilával szólva – Az igazat mondd, ne csak a valódit – vallott életéről, hivatásáról. Mint közismerten keresztény ember állapította meg, hogy mostanában a színpadon is nehéz megőrizni a hivatást, márpedig, ha a cselekvésnek nincs önmagán túlmutató célja, akkor az nem művészet. Idézte tanárát, Hegedüs Gézát, aki igen magasra tette a mércét a Színművészeti Főiskolán. Tőle tanulta meg, hogy hivatását teljesítő mesterszakember csak abból lesz, aki minden tevékenységével nevel és tanít – már ha engedi ezt a hatást a „tanítvány” ma, amikor az emberiséget a relativizmus szedi szét. Pedig amikor mindenkinek igaza van, akkor mi lesz a közlekedési rend? A káosz, ami felé elindultunk. 

Szerinte kétfajta létezésről lehet beszélni; az egyik az Isten-törvényű, a másik pedig az öntörvényű, azaz az egoizmus. Beszélt arról is, hogy az uniós csatlakozás környékén hazánk lakosságának 72 százaléka vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak, 2010-ben ez az arány 54 százalék volt, a legutóbbi közvélemény-kutatás alkalmából pedig az derült ki, hogy 30 százaléknál is kevesebben vannak a magukat kereszténynek tartók. Ebből úgy tűnik, hogy Magyarország nem keresztény állam, pedig az Európai Unióban mi vagyunk az egyetlen ország, amelynek a kereszténységen alapuló alaptörvénye van. – A helyzet mégsem reménytelen – mondta a vendég, nem kell félnünk, csak gyakorolni a szeretetet – tette hozzá.

Kifejtette, milyen tökéletes forgalmi rendet jelöl ki a tízparancsolat, hogy a hittől a cselekvésig való eljutás a tökéletes út. – Ha Isten mellett döntök, akkor vagyok szabad – foglalta össze hitvallását Eperjes Károly, aki a másnapi, Anna-réti kápolnaavatást a hazai kereszténység különleges ünnepének tekinti. 

Szó esett filmes tervekről is. Hallottuk, hogy már leadta a forgatókönyvet egy Szent Istvánról szóló filmhez, a jövő zenéje, hogy lesz-e hozzá fedezet. - Mama majd segít! – mondta mosolyogva, mert imáiban, könyörgéseiben így szokta megszólítani Máriát.