Közéleti Kávéház Nagyvázsonyban: Földijeink messzi földön

Az IKSZT nagytermében megtartott estén Kandikó Rita, a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület vezetője és Mesterházi József, a National Geographic fotóversenyének díjazottja me­sélt amerikai élményeiről. Fábry Szabolcs polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy a sajtóban megjelent azon véleményekkel szemben, miszerint a vidéki embereket nem érdekli a közélet, nem foglalkoznak a közösség dolgaival, akár a mostani rendezvény is megmutatta, hogy az embereket igenis érdekli a közösségi élet, és az, ha valakik mögött többéves vagy évtizedes munkásság áll, amely számos értékkel párosul, és kíváncsiak egymásra. Köszönte a magas részvételt, amely élő bizonyítéka annak, hogy van közösség Nagyvázsonyban.

Kandikó Rita 10 év alatt hétszer járt Dél-Amerikában, a Közéleti Kávéházban a legutóbbi, kéthetes élményeiről mesélt. Bolívia a kedvencének számít, annak ellenére, hogy a térség egyik legszegényebb országa. Rita uniós támogatással, ifjúsági munka keretében járhatott már kétszer ebben az országban. A célja az volt, hogy fiatalokkal beszéljen, ifjúság segítőkkel találkozzon és tapasztalatokat cseréljen.

– A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy sokkal szerényebb körülmények között élnek, ennek ellenére nagyon boldogok. Ami nagyon tetszett, hogy szinte mindenki önkénteskedik, mindenki szolidáris a szegényebb emberekkel. Aki szegény, az a még nála is szegényebbet segíti, számomra ezek nagy értékek, amit szeretnék itthon is közvetíteni – nyilatkozta. Egy, már öt éve kint élő magyar fiú segítségével olyan városrészekben is járt, amelyek nincsenek rajta a turistatérképeken, és látta, milyen nehéz sorban élnek ott az emberek. Érdekes tapasztalás volt még számára, hogy a dél-amerikaiak az utcán élik mindennapjaikat, szerény, kicsi házakban laknak, ahová szinte csak aludni járnak.

Mesterházi József egy vadászatkedvelő rokonánál járt, aki most 84 éves, és 1956-ban került ki az USA északnyugati részébe, Seattle környékére. Vele Idahóban vadásztak. Hivatalos engedélyt kaptak pumára, prérifarkasra, fehérfarkú őzre, farkasra. Míg öccse vadászott, József inkább fotózott a kaland során, és nagyon szeretett volna valamilyen ragadozós képet készíteni. Medvét látott, vadmacskát üldözött, de három hét rövidnek bizonyult a vadakkal való nagy találkozáshoz, mivel a Bakonyban megtapasztalt vadbőség nincs meg azon a területen. – A legnagyobb élményem az volt, amikor kiültem egy medvelesre és fényképezni akartam. Meg is jött a medve, és bár fotózni nem tudtam, de az a fél óra, amíg a közelben motoszkált, hatalmas adrenalinlökést adott – mesélte.

József gyönyörű erdőket is láthatott hatalmas vörös- és feketefenyőkkel. Készített pár ezer különleges fotót az útja során, amelyből jó néhányat meg is mutatott, miközben vidám sztorikkal szórakoztatta a hallgatóságot.