Tiltott hobbinak hódoltak - Lőszerarzenál a lakásokban

Balatonkenesén nyílt titok volt, hogy a kamaszok közül ki gyűjt lőszereket és egyéb háborús emlékeket. Egymás között veszélyes tárgyakat cserélgettek anélkül, hogy sejtették volna, a tűzzel - az életükkel - játszanak. Szüleik is tudtak erről a gyűjtőszenvedélyükről, akik óva intették a legényeket, ne vigyék túlzásba a kutakodást a múltban. Bennük is talán az élhetett, ami a köztudatban: csak a több mázsás bombák veszélyesek, amelyeket a tévében látni időnként. Még, hogy egy rozsdás lövedék kárt tehet bárkiben?!

- Mint általában a fiúk, én is elég sok háborús filmet néztem meg a tévében gyerekkoromban. Alsóban már műanyag fegyvereink voltak, amelyekkel egymás ellen harcoltunk - meséli az egyik érintett, egy 23 éves fiatalember, aki, mivel szégyelli a történteket, neve elhallgatását kérte.

- A felső tagozatban már komolyan foglalkoztam a modellezéssel. A harci járműveim nemzetközi versenyen is részt vettek, 2001-ben egy 3. és 4. helyezést szereztem. Háborús könyveket olvastam, s mivel nagyon érdekelt ez a kor, szerettem volna megismerkedni közelebbről az igazi tankokkal, fegyverekkel. Az internetről töltöttem le képeket, hogy a legapróbb részleteket is elkészíthessem, s az eredetivel megegyező színe legyen a makettnek. A gimnázium végén leálltam erről, mert túl sokba került egy készlet, 7-8 ezret is elkértek értük. Nagy hatással volt rám, amikor a családommal megnéztük Szlovákiában a Nemzeti Ellenállás Múzeumát. A harci járművektől a kézi fegyverekig sok mindent kiállítottak. Megfordultam néhányszor a budapesti Hadtörténeti Múzeumban is.

A fiatalember ekkor már javában gyűjtötte a háborús relikviákat. Először egy német rohamsisakhoz jutott hozzá, majd lőszereket is adtak neki a padlásról. Innentől már nem volt megállás: az elmúlt hét évben több száz lőszert, hüvelyt halmozott fel a lakásán, amelyekről mindvégig azt hitte, használhatatlanok, mert egyik rozsdásabb volt a másiknál. Volt, amelyiket kézzel ketté törte...

Társaival járta a környező eredőket - főleg a Margit vonalat, ahol a leghevesebb harcok zajlottak - egy húszezer forintért vett fémdetektorral, amellyel leginkább csak fémhulladékot találtak a föld alatt. Persze azért szépen gyűltek a tárgyak. Történetünk főszereplőjénél 1535 részben korrodált, részben robbanásveszélyes puska- és pisztoly hüvelyt is lefoglaltak a nyomozók. Találtak még nála egy kézigránát mellett 1310 különböző kaliberű acélmagvas és ólomlövedéket is, valamint lőport különböző helyeken tárolva.

Társaival az első kiállítást 2004-ben, majd 2005-ben rendezte, az utolsót tavalyelőtt.

- Az interneten az egyik gyűjtő négy katonai ruhát ajánlott fel ingyen, de segítette a munkánkat a megyei múzeum is, ahonnan a katonák személyes tárgyait - kulacsot, övet, bakancsot - kaptuk, meg egy száz kilós fogaskereket, amely egy tankból származott. Ezt tettük rá a mi 15 kilós lánctalp darabunkra, amelyet valaki ellopott a kiállítás ideje alatt. Mindenkinek nagyon tetszett, amit összehoztunk, nem győztük fogadni a gratulációkat. Jött a helyi meg az országos tévé, elég nagy visszhangja volt a programunknak. Ott állítottam ki a 792-es Mauser puskámat, aminek a tusát úgy küldték meg Németországból, mert nekem csak a csöve volt meg, amit kívülről feltisztítottam, de a rozsdás belsejébe nem nyúltam. Mégis utóbb a szakértő azt mondta, hogy ez is működőképes volt. Szerintem azzal nem lehetett volna lőni. Ez a fegyver lett az egyik vesztem. Amúgy a lőszerek nem szerepeltek a kiállításon, amelyeket a lakásomról vittek el egy katonai faládában, amelyet a mai napig nem kaptam vissza.

- Utólag nagyon sajnálom, hogy nem voltam eléggé körültekintő, de senki nem figyelmeztetett, hogy ebből bajunk lehet. Ráadásul látták a kiállítást katonák, rendőrök, de senki nem kérdezte, hogyan jutottam hozzá például a puskához. Persze ezzel nem akarom másra hárítani a felelősséget, hibáztam a társaimmal. Mégis utólag jó érzés visszagondolni arra, amikor egy idős néni azért mondott köszönetet, mert ott tudta meg az eltünteket nyilvántartó könyvből, hogy hol esett el a bátyja. Volt, aki sírt, mert előtörtek belőle a régi emlékek. Érdemes belelapozni az emlékkönyvünkbe.

Fiatalemberünk nem sírt, viszont roppant megrémült, amikor 2008 tavaszán kommandósok kíséretében a nyomozók házkutatást tartottak nála is. Mindjárt az elején közölték vele, hogy ezért a gyűjtőszenvedélyéért kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. Hajnali egyig hallgatták ki a kapitányságon, majd fogdába került, ahol volt ideje elgondolkodni az elmúlt éveken. Sem ő, sem társai nem tagadták a bűncselekményt, igaz nem is lett volna értelme, a temérdek hadi felszerelés önmagáért beszélt.

- Másfél évig, a tárgyalás napjáig stresszben éltem, szinte naponta fogadtam meg, hogy nem gyűjtök háborús eszközöket. Azt nem hittem, hogy ezért börtönbe zárnak, de azért bennem volt a félsz. Végül is felfüggesztett börtönbüntetést kaptunk. Drága tanulópénzt fizettünk mindannyian a tiltott hobbinkért.

A Margit-vonal

A Margit-vonal volt a második világháborúban a német-magyar hadászati és hadműveleti védelem egyik legfontosabb előre kiépített része volt a Kárpát-medencében. A közel 220 kilométer hosszan elnyúló, önálló támaszpontokból álló, három védőöves állásrendszer a Drávától húzódott, a Balatonszentgyörgy-Balatonvilágos-Velencei-tó vonalon egészen Érdig. A vonal hadműveleti feladata az Ausztria és az Alpesi Erőd felé vezető utak lezárása, így az osztrák iparterületek védelme volt.

A vonal nyugati szektorát a 2. német páncélos hadsereg, a keletit a 3. magyar és a 6. német hadsereg védte. A Margit-vonal keleti szektorát 1944. december 20-án, míg a nyugatit 1945 március végén törte át a szovjet hadsereg. A hónapokon át folyó harcok során rengeteg hadiszer került a földbe.