A kirúgott igazgató nem ügy

Az igazgató nem kap nagy pénzt a távozása mellé - egy fillért sem kap -, mert nem jár neki, ugyanis rendkívüli felmondással küldték el, azaz kirúgták.

A felmentett igazgató - állítása szerint - munkaügyi bírósághoz fordul, de ezzel kapcsolatban eddig ez az egyetlen hír, kitűzött tárgyalásról, döntésről semmit sem tudunk. Hogy a verkli zörögjön, ne álljon le a fejlesztési ügynökség százfős apparátusa, megbíztak két embert, hogy a munkát lássák el a választásokig, mert utána úgyis új kormány jön, újraosztják a pozíciókat, többek között annak a testületnek is megújul az összetétele, amely a fejlesztési ügynökség igazgatójának személyéről jogosult dönteni.

Az utóbbi mozzanat egyben arra is utal, mi bonyolította meg ezt a történetet a saját súlyánál jobban: a közelgő kormányváltás, azaz a kampány. A szemben álló politikai erők minden labdát le akarnak ütni, azt is, ami nem is az ő térfelükön pattan.

Tisztázzunk mindenekelőtt néhány fogalmat. Az Európai Unió a pénzeket pályázati rendszer keretében osztja vissza, legkisebb döntést hozó egységként a régiót jelölve meg. Ehhez nálunk regionális döntéshozó testületeket kellett létrehozni  mert ilyenek nem voltak, mivel él és virul a megyerendszer, ezek lettek a regionális fejlesztési tanácsok, kiszolgáló apparátust is tettek alájuk, ezek a regionális fejlesztési ügynökségek.

A tanácsok összetételét - még a Fidesz-kormány alatt - úgy határozták meg, hogy abban többsége legyen a mindenkori kormányzatnak. Ezzel együtt meghatározó politikai funkciót betöltő személyeken keresztül (megyei önkormányzatok elnökei, megyei jogú városok polgármesterei, kistérségek képviselői) jelen van a tanácsokban a mindenkori, így a mostani ellenzék is.

Nos, a mi térségünkben, a közép-dunántúli régióban működő tanács döntött úgy nemrégiben - kormánypártiak és ellenzékiek teljes egyetértése mellett -, hogy kirúgja a végrehajtó apparátusuk igazgatóját.

Mert azt állapították meg, hogy felelőtlenül költötte a közpénzt. Azért gondolták ezt így, mert a vizsgálódásra általuk felkért felügyelőbizottság többek között leírta, az ügynökség vezetője négynapos brüsszeli tartózkodásra 930 euró napidíjat vett fel (a napi 100 eurós szabályt kiutazása előtt változtatta meg), emellett öt alkalomra 952 euró értékben étkezési és italköltséget számolt el, a szolgálatai gépkocsikba rendőrségi traffipaxblokkolókat szereltetett be, az egyikhez tetőcsomagtartót vásároltak. És így tovább, és így tovább, jó néhány, számlákkal, dokumentumokkal alátámasztott túlköltekezés.

Ez a történet ennyi, itt kéne, hogy vége legyen. De nincs. Azért nincs, mert kampány van. A Fidesz - országos nagyágyúval, a szóvivőhelyettessel megerősítve - másodszor hívja fel a nyilvánosság figyelmét arra, micsoda kupleráj van a szocialista Pál Béla vezetése alatt álló fejlesztési tanácsban, mert íme, milyen csúnya dolgok történnek a ... környékén.

Pál Béla - aki egyébként országgyűlési képviselőjelölt, egyéni körzetben ellenfele a Fidesz egyik arcának, Navracsics Tibornak - szintén sajtótájékoztatón vág vissza: milyen rend van abban a pártban, ahol a párttársak közreműködése mellett hozott döntést fikázzák?

Itt tartunk most, zajlik a vagdalkozás, de arról továbbra sem esik szó, hogyan kellene jobban vigyázni a közpénzre. Hogy szükség van-e középszinten két akkora apparátusra, mint a megyei önkormányzat és a fejlesztési ügynökség? Vagy országos szintre vetítve a problémát: miért kell nekünk Európában is párját ritkító méretű államapparátus?

Az utóbbiakat kampánytémának is ajánlom. Minden pártnak.