Erőszak, megtévesztés és agymosás - A diktatúra három pillére

A rendezvényt az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emlékéért Alapítvány és a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség hirdette meg. Az egyetemi docens a XX. századról azt mondta, a barna és a vörös diktatúra szántott végig Magyarországon. Az első rövidebb ideig tartott, a második olyan károkat okozott anyagiakban és szellemiekben is, amelyek csak évtizedek alatt orvosolhatók. Ezek három pillérre támaszkodtak: az erőszakra, a megtévesztésre és az agymosásra. Olyan hordalékot produkáltak, amely a diktatúra bukása után is hat. Kettős mérce alakult ki: a náci bűnök halálos bűnök, a bolsevik bűnök megbocsáthatók. Nehéz a világot meggyőzni, mondta az előadó, hogy nem lehet a két bűn között különbséget tenni.

Mivel a kommunisták a negyvenes években szerény választási eredményt értek el, ezért felállították a politikai rendőrséget, amely felett semmilyen ellenőrzést nem gyakorol a választott, törvényes államhatalom. Rákosi Mátyás annak idején kiadta az utasítást: amit nem sikerült politikai úton megnyerni, azt majd bírósági perekkel, rendőri erőszakkal kell megszerezni. A koncepciós perek nem arra kerestek választ, hogy kiderítsék, történt-e bűncselekmény, hanem politikai és gazdasági célok elérését szolgálták.

Kahler Frigyes beszélt A nagy "tűzvörös sárkány" torkában című könyvéről, amelyben leírta milyen koncepciós eljárások voltak 1945-1956 között a ferences szerzetesek ellen. A Rejtély Öskün című kötet a meggyilkolt segédlelkész, Szekuli Pál történetét, majd bírósági pert tárja az olvasó elé. A rendőrség azzal vádolta az idős lelkészt és házvezetőnőjét, hogy ők ketten megölték, majd kútba dobták a tagbaszakadt fiatalembert, ami fizikailag képtelenség volt.