Vőfély, filmsztár, lovas kaszkadőr, nótás – A Jó LaciBetyárral beszélgettünk

A jó LaciBetyár, avagy Szijártó László büszke arra, hogy Lesenceistvándról származik, szenvedélye a betyárkodás meg a régi magyar nótákon nyugvó, fergeteges hangulatú mulatószene.

– Szépasszonyok, jóemberek, A jó LaciBetyár vagyok, okleveles vőfély, betyár és gondolkodó. Szeretem a szépet ruhában, lóban, nőben, elég lesz ennyi bemutatkozásnak? – pödri meg jellegzetes, bajuszát, majd igazít egyet míves, éjfekete betyárruháján a rá jellemző jó kedéllyel, humorral, aztán lendülettel mondja tovább: „Nagy büszkeséggel tölt el, hogy lesenceistvándi vagyok, és az is, hogy az őseim Sümegről érkeztek annak idején a faluba. Aztán Révfülöpön töltöttem a gyerekkoromat, majd házasként Zalaegerszegre kerültem, ahol gyermekeim iskolába jártak, de visszajöttem a Balatonhoz. Itt telepedtem le, mert a tó és környéke régi, nagy szerelmem, ami elbűvöl, és mindig lenyűgöz.” – enged betekintést érzéseibe.

Egy betyár születése

A jó LaciBetyár boldog embernek tartja magát, mert szép családja van, és olyan hivatása, ami a szenvedélye és passziója egyben. Vallja, hogy az ember életét mindig is meghatározza, amit otthon, a szüleitől látott, halott, ő bizony sok nótát tanult tőlük. Esténként gyerekkorában körbeülték az asztalt, és nótáztak virradatig. Mindemellett már akkor imádta a természetet, a vidéki életet, az állatokat, különösen a lovakat, és a lovaglást már korán meg is tanulta. A nótázás mellett sokat olvasott, így a betyáréletről is, ami már gyermekként is érdekelte és rabul ejtette.

– Apámtól nem kaptam sem vagyont, sem tartozást, a vőfélykedést viszont igen, szedi rímekbe a kezdeteket, amikor ’82-ben az unokatestvére esküvőjén először aratta sikerét, mint vőfély. Beszélni, mókázni mindig is szeretett és tudott is, így a vőfély élet nem esett nehezére, amit nagyon megszeretett, és nem a pénzért. Aztán az élet úgy hozta, hogy Veszprémben bevonult katonának, ahonnan elkerült lovas határőrnek Kiskunhalasra. A rendszerváltás idején szerelt le, amikor elkezdődtek a Balatonnál a csikós show-k és lovas programok. – Már akkor mondtam, gyerekek, itt nem csikósok éltek! A Balaton-felvidéken betyárok bujkáltak. Itt nem gémes, hanem kerekes kutak működtek. Felvetettem, rukkoljunk ki mi is lovas előadással, de betyárparádénak nevezzük el! – derül ki a kezdetekről.

Lóháton és kamera előtt

A jó LaciBetyár állítása szerint javaslata eleinte nem tetszett több embernek, a gémeskutak is álltak már, aztán a 90-es években, amikor először felvette a fekete bakonyi betyár ruhát, már komolyan vették. Lovas tudására, viseletére, humorára, nótázós kedvére felfigyelt a filmes világ is, és sorra jöttek a felkérések a lovas szerepekre. Máig nagy büszkeséggel tölti el, hogy játszhatott Törőcsik Marival, Zenthe Ferenccel, Eperjes Károllyal, Franco Neroval, Madonnával, Eddie Murphyvel, ráadásul híres rendezőkkel, mint Koltay Gáborral, akivel barátok lettek, valamint Jeles Andrással, Novák Emillel.

Szívesen említi meg, hogy a Sacra Corona című filmben az össze lovas esés hozzá fűződik. – Már az első szerepem is emlékezetesre sikeredett, veti közbe, ugyanis megölte Franco Nerót, aki pogány Gellért püspökként érkezett Magyarországra a filmben. Azt sem felejti el soha, amikor 600 ezer ember kiáltotta a nevét Csíksomlyón, ahol Koltay Gábor rendezésében, A napba öltözött leány című rockoperában Pitti Katalin, Vikidál Gyula, Varga Miklós és a Kormorán Zenekar mellett állhatott színpadra. Fergeteges jelenetként emlékezik arra, amikor ötven székely zászlós lovas elindult a Székely Himnusznál a színen, majd ő megjelent három négyzetméteres magyar zászlóval, befont hajjal, betyár ruhában a nyeregben. A parádés szereposztást, a 400 statisztát és 50 lovast felvonultató filmnél arra is megkérték, hogy tanítsa meg a lovakat a színpadi munkára, ami nem volt egyszerű feladat. – Ma is különös érzéssel tölt el az egyik dal, ami elhangzott a rockoperában, amelyben ez állt „gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok!” Előadás után az idős asszonyok köszönetük jeléül hozták a gyopárt a Hargitáról – említi A jó LaciBetyár meghatódva.

Arra is szívesen emlékezik, amikor a híres bakonyi betyárról, Sobriról szóló filmben Milfajd Ferkó társát játszotta és vele együtt menekült. Akkor növesztette meg jellegzetes bajuszát, amitől ma már semmi pénzért nem válna meg. A jó LaciBetyár életében mindig összefonódott a lovaglás és a betyárkodás, utóbbiak híresek voltak lovas tudásukról és a becsületről is, náluk egy kézfogás szent dolog volt, és minden papírnál többet ért. Ő a 90-es évektől – ahogy mondja – betyárkodik, de a jó betyárok közé tartozik. Utánanézett ugyanis annak, hogy a régen a Laci betyár egy szavahihetetlen ember volt, ezért ő bizony A jó LaciBetyár lett, aki már tiszteletben álló ember hírében állt. Hogy felidézze a betyárvilágot, 2000-ben benevezett a Balaton átúszásba lóval, de sajnos erre nem volt lehetősége, de a különleges kérést azóta is sokan emlegetik. Aztán csak úgy „brahiból” egyszer ellovagolt a Parlament elé is.

Így mulat egy betyár

– Mindemellé újabb ajándékkal lepett meg az élet 2006-ban, amikor szokás szerint egy esküvőn vőfélykedtem, amit meghallott Kissszabó Gábor, az Első Emelet egyik zenésze, aki javasolta, tegyük lemezre a köszöntőt. A jó LaciBetyár mindig is szeretett nótázni, énekelni is, ezért kapva kapott az alkalmon. Így nemsokára egy stúdióban találta magát, ahol felénekelte az első betyárnótáját, aztán egymás után jelentek meg a kitűnő hangulatú lemezei, DVD-i hatalmas siker mellett. A régi csárdások hangulatában tradicionális nótákat dolgoz fel, vagy ő írja a szöveget, egy rock zenész barátja pedig segít neki a zeneszerzésnél. Úgy mondja, a sznobok szerint mulatós zenét játszik, de ő büszke erre. Úgy látja, nagy igény van erre a muzsikára, az önfeledt mulatozásra, a régi nótákra, meg az új, humoros szövegekre. Barátjával, Bunyós Pityuval is sorra kapják a meghívásokat, a naptár zsúfolásig megtelt már fellépésekkel, és sajnálatára a filmezés idő híján háttérbe szorult. Rajongói között az egészen apróktól, akik szerinte a viselete, megjelenése miatt mesehőst látnak benne, egészen az idősebb emberekig, mindenki megtalálható.

A családja megszokta és elfogadta, hogy állandóan úton van, felesége már így ismerte meg. A Jó LaciBetyár várja a kis betyárokat, az unokákat, akiket majd „jól elront”, hogy elevenek, talpraesettek, humorosak legyenek ők is. Természetesen sokat nótázik majd nekik, és mesél a régi betyáréletről. – Bízom benne, hogy egyszer legenda leszek, mert őket a teljesítmény miatt emlegetik, nevet nagyot búcsúzóul.