Kőrösi Csoma Sándor nyomában járta a világot Zichó Viktor

Rendhagyó könyvbemutató részesei lehettek az érdeklődők a közelmúltban Balatonalmádiban. Zichó Viktor Csoma útján két keréken című útikönyve megismerése mellett a strandkönyvtár közönsége bepillantást nyerhetett a szerző elképesztő kalandjaiba is, amit egy különleges, összesen 13 654 kilométeres expedíció során élt át.

Viktor elmesélte, gyermek­kora óta nagyon szeretett túrázni, kerékpározni. Komáromban kipróbálta a terep- és a túrabringázást is. A helyi egyesülettel már akkor több kalandos kihívásban részt vett: végigtekert például az „olasz csizma” mentén, Velencétől Szicíliáig, emellett kerekezve ismerte meg Erdélyt, a Felvidéket vagy éppen Kárpátalját is. A hegy- és sziklamászással egyetemi évei alatt ismerkedett meg – mérnöknek tanult –, könnyebb utakat teljesített, majd pedig a két sport lassan összekovácsolódott.

– Ekkoriban a barátaimmal főleg az Alpokban tekertünk, a bringákat letettük egy csúcshoz közeli faluban, és onnan megmásztuk a hegyet. Szabadon, kötöttségek nélkül. Szuper érzés volt – tekintett vissza Viktor, aki aztán 2014-ben elolvasta Kőrösi Csoma Sándor útinaplóját.

– Amíg a magyar nemzet fennmarad, addig ápolni kell Kőrösi Csoma Sándor emlékét. Szerettem volna kiemelkedő munkássága előtt tisztelegni, ezért úgy döntöttem, fekvőkerékpárral és gyalogosan végigjárom az útját, és nemzeti színű szalagot helyezek el a sírjánál az indiai Dardzsilingben – elevenítette fel a kezdeteket a kalandfotós.

Útja során számtalan páratlan, csodás momentumot átélt, ugyanakkor bőven akadtak nehézségek is, például egy hónapot ült börtönben, míg nyolc hetet egy kórház fogságában töltött a koronavírus-világjárvány árnyékában, és akkor az időjárási viszontagságokról még nem is beszéltünk. Szökés, álruha, homokvihar, alkudozás, kulináris ínyencségek, a természet csodái – hogy csak a legemlékezetesebb pillanatok hívószavait említsük. Zichó Viktor újradefiniálta a kaland fogalmát, és őt hallgatva az embernek az az érzése támad, hogy neki is azonnal útra kell kelnie.

Viktor úgy vélte, Kőrösi Csoma útinaplója ugyan kétszáz éve született, ám számos hasonlóságot tudott benne felfedezni. A retinájába égett a sivatagok aranysárga dűnéinek látványa Közép-Ázsiában, a Hindukus égig érő hegyeit is örökre ott hordja a lelkében, ahogy a havas hágókat vagy a sivár, végtelen tájat, ahol több mint 50 Celsius-fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála. Emlékezetes marad számára a törökországi vízesés is, ahol szirtekről ugrált a vízbe a helyi gyerekekkel.

– Az elmúlt két évszázad során nagyon sokat változott az emberek hozzáállása a nyugati turistákhoz. Üzbegisztánban például kétszáz esztendeje még rabszolga-kereskedelemmel foglalkoztak, Kőrösi Csoma Sándor csak álruhában tudott innen kimenekülni, most viszont elég volt egy vízum. Afganisztánban már tavaly is érezhető volt a teljes bizonytalanság, viszont kétszáz éve még virágzó ország volt, míg Indiában a fehér embert a mai napig úrként tisztelik, rendkívül alázatosak minden nyugatival – magyarázta Viktor.

Megtudtuk tőle: előfordult, hogy késsel fenyegették, tönkrement a bringája az úttalan utakon, eltűnt a téli csomagja, amit Moszkvából várt, ugyanakkor rengeteg jóindulatú, vendégszerető emberrel találkozott, akik váratlan pillanatokban segítették ki például szállással, étellel, egyebekkel.

Afganisztánból Pakisztánba lépve – hiába rendelkezett érvényes vízummal – egy belépőpecsét miatt egy hónapra börtönbe került, ahol drogosokkal és egy sorozatgyilkossal is össze volt zárva. Azonban a magyar nagykövetség mentőakciójával meggyőzte a pakisztáni belügyminisztert, hogy Zichó Viktor expedíciója nem szakadhat meg, így kiengedték a rácsok mögül.

Indiában érte utol a koronavírus-járvány első hulláma, és a fertőzésveszélytől való félelem miatt nyolc héten át egy kórházban tartották fogva. A helyiek úgy gondolták, a külföldiek hurcolják be a kórt, ezért egy kórterembe zárták, két hétig a folyosóra sem mehetett ki. Ezek a napok viselték meg a legjobban. A szökéssel is megpróbálkozott, ám a rendőrök visszavitték az egészségügyi intézménybe.

Mint mondta, mágikus érzés kerítette hatalmába a Kancsendzöngát, Földünk harmadik legmagasabb hegyét megpillantva. Úgy fogalmazott, a 8586 méteres hatalmasság látványakor más dimenzióba került a lelke. Kőrösi Csoma sírját tizenegy hónapos út során érte el. A pandémiával összefüggő intézkedések miatt magát helyinek álcázva jutott el az emlékhelyhez.

Fáradtnak és meggyötörtnek érezte magát, üresség lett úrrá rajta, hogy a küldetés sikerült, s véget ért az útja. Aztán, ahogy telt az idő, egyre inkább tudatosult benne, milyen különleges expedíciót sikerült végrehajtania. Viktor valamennyi kirándulásával az ökoturizmus, a környezetvédelem, a fenntartható utazási módszerek fontosságára is szeretné felhívni a figyelmet.

Ősztől újabb kalandokra indul: szeptember végén Kenyából, Mombasából veszi célba Afrika legmagasabb csúcsát, a Kilimandzsárót, hogy a másik világhírű magyar utazó, Kittenberger Kálmán előtt tisztelegjen. Úgy tervezi, az Afrika-kutató október 10-i, 140. születésnapjára éri el a hegy legmagasabb pontját. Novemberben fekvőbiciklijével elgurulna Európa legészakibb pontjára, a norvégiai Nordkappba. Tervez még egy teljes Himalája-hegyikerékpártúrát is, Nanga Parbattól a Namcsa Barváig. A cél: végigmenni a világ legmagasabb hegyláncán kerékpárral és gyalogszerrel.