Hatvankét éve várja a vendégeket

2022.05.08. 09:00

Megbecsülik az idős ajkai fodrászt

Nyáron lesz 78 éves Horváth Gábor, aki mindennap öt órát dolgozik a fodrászüzletében, havonta kétszer szombaton is. Hogy mindez jelen időben íródhat, azt egy ajkai főorvos asszonynak köszönheti, aki megmentette az életét.

Mátételki András

Horváth Gábor hatvankét éve várja nap mint nap a vendégeket

Forrás: Mátételki András

– Hatvankét éve vagyok a szakmában, de megmondom őszintén, nem fodrász akartam lenni. Csak hát a szombathelyi gépészeti szakiskolába nem vettek fel. A családi gazdaságban dolgoztam apám mellett, illetve a tsz-ben is segítettem neki mint családtag, de ez nemigen tetszett - kezdte a beszélgetést Horváth Gábor, akit sokan Gabiként szólítanak Ajkán. - Amikor a kispiriti házunkba rendszeresen betérő fodrászmester, Somlai Antal megtudta, hogy nem tanulok tovább, felajánlotta, hogy szárnyai alá vesz. Tetszett a mestersége, mert sok embert megismerhettem, elbeszélgettem velük, s közben formálhattam a hajukat. Kamaszként azért sokszor elfogott a keserűség, amikor focizni láttam a társaimat a réten, én meg jártam reggeltől estig a környező falvakat a mesteremmel. Lépésről lépésre avatott be a szakmába, s csak egy év után dolgozhattam önállóan. Az egeraljai üzletében is jellemző volt akkoriban a sok borotválás, kevesebb hajvágás. Ma fordított a helyzet. Ami a fizetségünket illette, a szolgáltatásunkért a mesterem kapott egy zsák búzát vagy krumplit. Engem kifizetett, de abból nem gazdagodtam meg... Amikor időben hazaértem a vidéki „körutunkról”, pihenés helyett mehettem a földekre, legeltethettem az állatokat.
Gábor azon kevesek közé tartozik, aki örült, hogy behívták katonának: kikerült a mindennapi mókuskerékből. Szabadidejében vágta a zászlóalj haját, de az elöljárói is beültek a székébe. Egy, két forint volt a fizetség, 1965-öt írtunk. Leszerelés előtt az egyik őrnagy ajánlotta be az ajkai fodrászszövetkezetbe, ahol akkoriban huszonegynéhányan dolgoztak. 
- Befogadtak, ugyanakkor nyíltan versenyeztünk a vendégekért. Volt, aki rámenősen, én előzékenységgel, udvariassággal alakítottam ki a vendégkörömet. Köztük volt néhány városvezető. Ők is, csakúgy, mint mások, néha beavattak a személyes dolgaikba, később már tanácsokat is kértek tőlem. Hogy miről volt szó? Már csak azért sem mesélhetek azokból az időkből történeteket, mert még ennyi év után sem élhetek vissza a bizalmukkal. Mindig hagytam, hogy a társalgást a vendég irányítsa. Azért azon elcsodálkoztam, hogy a nők mennyire pletykásak. Ahogy egyikük kitette a lábát az üzletből, már össze is súgtak mögötte.
Történetünk főszereplőjének életében jelentős változást hozott a ’90-es évek eleje, amikor kollektívájuk már egyéni vállalkozóként hajszobrászkodott. Gábornak sikerült rábeszélnie három kollégáját, hogy együtt folytassák hivatásukat. Mindenki egy-egy autó árát adta be, hogy megvehessék a belvárosi szolgáltatóházban az akkor már évek óta üresen álló, 25 négyzetméteres helyiséget, amelyet átalakítattak fodrászüzletté. Hárman már abban a korban vannak, hogy letennék az ollót, de nem kapnak annyi pénzt az üzletért, amennyiért megérné eladni - így hát dolgoznak tovább. (Három évvel ezelőtt - másokkal együtt - egy-egy milliót kellett befizetniük, amivel tetszetősebb lett az emeletes szolgálatóház külseje.) Mi jellemző ma? Csökken a forgalmuk, mert sokan otthon oldják meg a fodrászkodást, míg a borotválás szinte teljesen kiment a divatból.
- Míg fiatalabb voltam, sokat jártam fodrászversenyekre mint néző, hogy lépést tartsak a divattal. Ma jellemző az oldalt felnyírt frizura, amibe a fiatalok csíkot, betűt, jelet vágatnak bele. A mintát mobiltelefonjukról mutatják meg. Régen a Beatles-frizura elkészítése sok időt vett igénybe, mert a hajmosás után sajátos módon, késes borotvával alakítottuk ki a végső formát. Mondjuk úgy, kihegyeztük a hajvégeket. Nálam nincs időpontkérés, legfeljebb kicsit vár a vendég, vagy később visszajön.
A fodrászmester 1972-től a Covid betöréséig hetente kétszer bejárt a helyi kórházba, ahol levágta a fekvő betegek haját. A nagyon súlyos állapotban lévők igencsak megviselték lelkileg, de ezt a terhet igyekezett nem hazavinni. Volt idő, amikor 46 éves Zoli fia besegített neki, aki immár tíz éve benzinkutas a városban. A Pápán élő ötvenéves, mérnökként dolgozó Gábor fia öccsével együtt abban segít neki, hogy elvégzik a kert körüli jelentősebb teendőket. 
A mester elmesélte, ő is elkapta tavaly decemberben a Covidot. Rövidesen kiderült, még ennél is nagyobb volt a baj, ugyanis az idős fodrász tüdejében két vérrögöt találtak. Mindezt a fertőző osztály főorvos asszonya, Takács Andrea derítette ki, aki vizsgálatról vizsgálatra küldte Gábort, akit öt nap után, karácsony előtt engedtek haza a kórházból. Még időben történt a beavatkozás. Párját, Ilit még előbb fertőzte meg a vírus, ő hét napot töltött kórházban. 
- Hogy meddig dolgozom még? Nem tudom. Amíg az egészségem engedi. Nekem mindig csinálnom kell valamit. És amíg érzem az emberek megbecsülését, szeretetét, maradok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!