A költő a méhészet művészetéről az első ablakot kopogtatótól az űrméhekig

Ahogy a méhek és az emberek kölcsönhatása természetes, az is, hogy a méhészkedő költő verseket ír a beporzókról. Weiner Sennyei Tibor Zircen, a Bakonyi Zöldkör rendezvényén elmondta: első méhkölteménye akkor született, amikor kollégiumi ablakán kopogtatott egy. Az üveg megtévesztette, nem tudott azon át kijutni a szabadba. Ezért skatulyába befogta, kieresztette a levegőre. A kis csengő magánzárka mentette meg, s rögtön gondolhatunk magunkra is, átmenetileg testünkbe zárt lelkünkre, mert a rosszban később meglátott jó, a hajnal előti sötétség életünk számos vetületére érvényes. 

Döntés a szuperorganizmusban

Délkeleti hegyoldalban lakik Tibor, jó helyen a méhészkedéshez. Látta, ahogy egy korosabb helybeli békésen dolgozgat a méhekkel, majd egy évig neki segített, így szolgálta meg, hogy tanulhatott tőle. Első méhkirálynőit, akiket népes családjaikkal együtt befogadott, Júliának és Etelkának nevezte el. Már méhes emberként írt újabb verset a kis rovarról, az elsőről, akit csupasz tenyerébe vett. A nap hírnökének, virág barátjának, apró rezgő lénynek nevezte.  Eltáncolja a kintet belülről, minket, a virágok helyét, a virágport, a fiasítást – szólt a lírai megfogalmazás. A prózaibb valóság ezt alátámasztja: annak megfejtéséért, hogyan kommunikálnak egymással a méhek, Nobel-díjat kapott Karl von Frisch. Valószínűleg nem értik félre többször egymást, mint mi, akik szavakat, beszédet használunk. Az talán még érdekesebb, hogyan döntenek arról, mikor rajozzanak és hova, hiszen a méhdemokrácia egy-egy egysége húszezer tagú szuperorganizmus. Ugyanakkor költőnk azt vallja, nem szabad túlidealizálni társadalmukat, amikor példaként állítjuk. Olykor simán lerabolják egymást.

Porszívócsővel fülelte a kaptár muzsikáját

Tibor korábban télen fülelt, porszívócsővel hallgatta a kaptár muzsikáját, aztán orvosi fonendoszkóppal igyekezett meggyőződni arról, élnek-e még benne a méhek. Ha egyenletes, mély, megnyugtató zümmögő hangot adtak ki, akkor jól voltak. Felvette ezeket a zenéket, számítógépen elemezte, és ma már olyan készülékeket használ, amelyek a hőfokot, a páratartalmat, a rezgésszintet is mérik, így adatokat gyűjt arról, hogyan fejlődnek méhei. Etikus méhésznek azért tartja magát, mert saját mézükön telelteti őket, csak annyit vesz el tőlük, ami neki kell. Ami épp elég. Úgy véli, a méhészet egyébként is az élet minden területén fontos mértékre mutat példát. Meggyőződése, hogy a méhek éreznek, egyre jobban látja, minél több időt tölt velük. Nem mindegy nekik, hogyan tartja őket gazdájuk, gondoskodó-e ez a viszony, és az sem véletlen, hogy mindig olyankor szúrják meg, ha nem teljesen rájuk figyel, amikor velük foglalkozik. Már jó ideje csupasz kézzel teszi ezt, nem védőkesztyűben, így nem nyomja össze őket, persze egy szezonban így 148 szúrást szenvedett el, de tudjuk, ez terápiának tekinthető. A méhszúrás, az illatos propolisz számos bajunkra jó, asztmára, alvászavarra, magas vérnyomásra – a természet gyógyít minket, ha erre módot adunk, időt szánunk. A méhek pedig nem csak testi gondokban, depresszió esetén is segítenek. 

Téltől megmentő közös remegés

Beszélt az úgynevezett kaptárkövekről, mészkősziklák üregeiről. Ugyan még vitatott, de méheket tarthattak bennük eleink. Arról ugyancsak megoszlanak a vélemények, a fiúkat télre kidobják-e méhek, mert haszontalanok, nem etetik feleslegesen őket. Ma már tudjuk, a herék nem csak a szaporodásban töltenek be szerepet. Ducibbak a dolgozóknál, így az egyenletes hőfok és páratartalom megtartásában hatékonyan részt vesznek. A közös remegés menti meg a kis kaptárlakókat a tél hidegétől.

A barlangrajzoktól a súlytalanságig

Első nyomaink a méhek és az emberek kapcsolatáról a barlangrajzok, azok tanúsága szerint már őseink foglalkoztak méhvadászattal. Falfestményeik alapján ez azt jelentette, hogy kirabolták őket, ami veszélyes dolog, de füstjük nekik is volt. Ha azt megérzik a méhek, azt hiszik, erdőtűz ütött ki és elbújnak, visszahúzódnak, kivárnak. Akkor szintén így viselkednek, ha felviszik őket az űrbe. Kipróbálta a tudomány. Gyorsan alkalmazkodtak a súlytalansághoz, tudtak benne repülni, de zárt térben nem akartak beporzással foglalkozni. A történelmi távlatokból pedig még azt említhetjük meg, hogy az ókori Egyiptomban külön kaszt volt a méhészeké és Alsó-Egyiptom jelképe volt a méh. Egy szótagú ez a szó, mint a legtöbb ősi szavunk. S irodalmi példák alapján úgy tartjuk: ha a méhesházakból pipafüst száll fel, nagy gondolatok születnek benne.

A méhtestvérek és az illatos kérgek

Sok babonaság fűződik a méhészethez, sokáig varázslóknak tartották a szakmabelieket, azt gondolták róluk, fullánk van varrva az ujjukba, azzal irányítják a rajt. Máig élő szép hagyomány, hogy ha meghal a méhész, a méheinek elmondják ezt és hogy ki az új gazdájuk. Már Arisztotelész, a görög tudós megfigyelte őket, ő alkotta meg a propolisz kifejezést, ami azt jelenti, a városért, a közös célért születő anyag, így adott elnevezést annak, amit a méhek építkezésre, fertőtlenítésre használnak. Természetes antivirális szer.  
– Ahogy a méh fejlődik, más-más szerepet tölt be a közösségében. Feminin monarchia királynőjének nevezik egy-egy család központi figuráját, de szerintem jobb szó rá az anya és rajta kívül a rokonságban mindenki más testvér – mondta el Tibor, aki illatos kéreggel gyújt be antik méhfüstölőjébe, mert így megvédhetjük magunkat a méhektől, ugyanakkor lelkünkre jó hatással vannak.