Olvasónk a kórházban hallott az 1956. novemberi eseményekről

 - 1956 december elsején bementem a veszprémi kórházba műtétre, ahol egy kiskatonával kerültem egy szobába, aki túlélője volt a november 4-én történt veszprémi eseményeknek - mesélte az idős úr. Mint ismeretes, Budapesten kívül a legnagyobb utcai harcokra Veszprémben került sor. A szovjetek földön és levegőben egyszerre több irányból támadtak.

 - Magyar katona volt. Őket a szentkirályszabadjai repülőtéren támadták meg a szovjet csapatok, és megsérült a harcokban. Én egyébként egy évvel korábban, 1955 decemberében szereltem le úgy, hogy családfenntartóként kérvényeztem leszerelésemet, ami elhúzódott. Több katonával baráti kapcsolatom alakult ki - mondta.

Ticz Antal mesélt arról is, hogy Sólyban volt egy légvédelmi tüzéregység, ami a falu fölött volt elhelyezve. Őket 1956. november 2-án vagy 3-án hirtelen "elvitték". Úgy emlékszik, hogy a szentkirályszabadjai katonák légvédelmi megfigyelők voltak, akiket lerohantak a Szentkirályszabadjáról kiözönlő szovjet egységek. 

- Letámadták, minden figyelmeztetés nélkül lőtték őket. Telefonon kértek a laktanyából segítséget. El is indult egy mentőautó - én így tudom -, ami a sebesültek egy részét be is hozta Veszprémbe. Ment volna vissza a mentő, és amikor a kórháztól kikanyarodott, egy szovjet páncéltörő gránát eltalálta. Ettől az alakulattól volt megfigyelő a kórházzal szembeni sarkon, aki jelezte telefonon a laktanyába, hogy mi történt. A mentőautón vöröskeresztes zászló volt - mondta el mindezt egy szuszra az idős úr, aki annyit még elárult munkatársunknak, hogy fiatalon cipésztanuló volt, majd gyárban is dolgozott. Kérte, írjuk meg, hogy családjukban az egyik unokája érdeklődik a múlt dolgai iránt.