Regényes, 20. századon átívelő karrier Zircen

Többet megtudhatunk róla, ha ellátogatunk a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház Dubniczay-termébe, ahol május 22-ig megtekinthető a Történetek a zirci ablakokból című tárlatsorozat egykori helyi boltokról készült kiállítása. Szigorúan és egyben szomorúan néz ránk egy archív fotóról a szépen felöltözött, tipikusan szecessziós, magasa sarkú, pántos cipőt viselő Ida és mellette áll a kisfia, aki valószínűleg még nem sokat sejtett a szüleitől kapott keresztjéről. Édesanyja egy jóval később készült képen hölgykoszorú tagjaként látható, középre fogják, és tekintetéből arra következtethetünk, a keserűség szerelmének alakulása miatt sokáig állandó társa maradt. Ám másképp kárpótolta magát és mellé társult, kedvezett neki a szerencse más téren, ha már társa messze utazott tőle. Regényes az élettörténete.

Anczenberger Ida neves zirci cipészmester lányaként fehérneművarrást tanult Budapesten. Férjhez ment egy szabóhoz, Piedl Józsefhez, kisfiuk született. Ám utána az apa Amerikába vándorolt, csak anyagilag támogatta itthon maradt családját. A kis Dódit az édesanyja egyedül nevelte fel. Modern nőként megvalósította elképzeléseit, maga is varrt, alkalmazottai voltak, üzletasszonyként bővítette drogériával kézimunkaboltját. Kölniket, krémeket, piperecikkeket kínált a Kossuth utca 2. szám alatt. Sőt, még fotócikkeket, divatárukat, bőrdíszműves munkákat is találtak nála a jó ízlésű hölgyek. Az államosításkor elvették tőle az üzletét, de ekkor pedig megint fordult vele a szerencse kereke, a sors más módon kárpótolta, magánélete kedvező fordulatot vett: hazatért hozzá a tengerentúlról férje és még tíz évet éltek együtt. Az asszony idősen sem tétlenkedett, a zirci polgári konyha süteményreceptjeit gyűjtötte össze, az édességeket, a likőröket sokan máig ezek alapján készítik. Csaknem kilencven évet élt a 20. században, 1903-tól 1992-ig.