Mihályi Jeromos tihanyi perjel: A szeretet erő

A perjel azt mondta, az Úr ránk ragyogtatta arcát a Betlehemben világra született Üdvözítőben, Jézus Krisztusban, és ma is feltárja számunkra az ő gondviselő szeretetét. Életünk talán legmeghatározóbb kérdése az, hogy meg akarjuk-e látni az Isten arcát, képesek vagyunk-e a felismerni az ő cselekedeteit a saját életünkben. Ehhez bizalomra és hitre van szükségünk. Mihályi Jeromos kiemelte, gyakran vesz erőt rajtunk a kísértés, hogy életünk eseményeit, találkozásait, jó és rossz történéseit a szerencsének vagy éppen a balsorsnak tulajdonítsuk. Ez a kísértés azért veszélyes, mert megfoszt bennünket attól a hittől, hogy Isten egy szerető személy, aki élő kapcsolatra hív bennünket, és a vele való közösség által boldogságot és üdvösséget akar ajándékozni számunkra. 

– Jogosan kérdezhetnénk: akkor miért történik a világban és gyakran a saját életünkben is a sok rossz, és miért kell elviselnünk a szenvedéseket? Miért kell megélnünk a sok igazságtalanságot, miért kell átélnünk, hogy évezredek óta ember ember ellen támad és elveszi legértékesebb kincset: az életet? Vajon miért kell megküzdenünk a veszteségeink szorongató érzésével? Várjuk ezekre az életünkben gyakran felvetődő kérdésekre a tudományosan levezethető magyarázatot, de mégsem kapjuk meg – sorolta a kérdéseket a perjel, majd megjegyezte, Isten nem ad ezekre a kérdésekre tudományos magyarázatot, de Jézus Krisztusban ad személyes választ. Nem feltétlenül a küzdelmeink, küszködéseink, szenvedéseink közepette. Lehet, hogy csak évekkel később tudjuk összerendezni életünk kirakósdarabkáit, és látjuk meg, hogy mi volt Isten akarata abban, hogy megpróbált bennünket. 

– Ehhez azonban szükség van arra, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is meg Isten jelenlétét az életünkben. Isten titkainak felismeréséhez elengedhetetlen a Jézus Krisztusba vetett hit és a bizalom, amit más szóval ráhagyatkozásnak is nevezhetünk. El kell hinnünk, hogy a Jézus Krisztusban közénk jött Isten számára én mindig fontos vagyok. El kell hinnem, hogy ő küldetést adott számomra, amikor életre hívott, és hinnem kell, hogy mindig ad elegendő erőt ahhoz, hogy őhozzá és élethivatásomhoz is egyre közelebb kerülhessek – mondta Mihályi Jeromos. 

A perjel szerint január elseje a hálaadás, a számvetés és egyben az előre tekintés lehetőségét adja számunkra. Javasolta, az elmúlt évben megélt lelki utunkat megvizsgálva forduljunk bizalommal és hittel az Isten gondviselő szeretete által nyújtott lehetőségek felé, és becsüljük meg Isten apró vagy nagyobb ajándékait az életünkben. Ne engedjük, hogy a külső és belső vívódásaink és küzdelmeink lerombolják emberi kapcsolatainkat, hanem legyen az új esztendő a mások felé kitárt bizalom, elfogadás és párbeszéd ideje. Igyekezzünk meglátni a másik emberben is a jót, és ne engedjünk a kísértésnek, ami gyakran csak a rosszat, a kritikát és az előítéletet engedi meglátni a másik emberben, eltelítve ezzel életünket a konfliktusokkal és az ellentétekkel. 

– Merjük elhinni, hogy a szeretet nem gyengeség, hanem erő, nem kiszolgáltatottság, hanem erőforrás, ami pont az Istenben teljesedik be és árad ki felénk. Kívánom mindannyiunknak az előttünk álló esztendőre, hogy Szent Ignác bizalomteli imádságának kérése vezesse lelki életünket arra, hogy Isten akaratát felismerve éljünk, és az ő ajándékait felismerve és az elégedetlenkedés kísértését legyőzve beteljünk a megelégedettség érzésével. Szent Ignác Lelkigyakorlatok című művében a szeretet befogadása érdekében végzett záró szemlélődésben így fohászkodik: „Minden a Tiéd Uram, rendelkezzél vele egészen akaratod szerint. Add nekem szereteted és kegyelmed, ez elég nekem” – idézett a műből Mihályi Jeromos perjel.