A cukorbeteg gyerekek egymásért is sokat tehetnek

Ez legalább olyan fontos, mint a kicsik megfelelő szakorvosi ellátása. Ugyanis életük során sosem feledkezhetnek meg, fél napra se, vércukorszintjük figyeléséről, ez pedig folyamatos lelki terhet jelenthet. Ezért lényeges, hogy tapasztalataikat, érzéseiket megosszák egymással, erősítsék egymást.

- Már a kórházi ellátás során igyekszünk a cukorbeteg gyermekeknek, szüleiknek minden szükséges ismeretet átadni a diabétesz otthoni kezelésével kapcsolatban. A vércukormérést, az inzulinbeadást is megmutatjuk, megtanítjuk és javaslatokat kapnak az étkezéshez, a testmozgáshoz. Arról is beszélünk nekik, hogy a gyakoribb élethelyzetekben, az óvodában, az iskolában, a kirándulások, az utazások során mire kell figyelniük. Így önállóan is megfelelően, biztonságosan tudják magukat a mindennapokban kezelni. Ám az 1-es típusú diabétesz egy életre szóló állapot, ebből adódóan tartós lelki terhet is jelent és nagyon fontos, hogy az érintettek kitapasztalják, milyen egyénre szabott módszerek válnak be nekik leginkább. E téren ugyanis jelentősek lehetnek a betegek közötti eltérések. Ezért van nagy szükség az orvosok, az egészségügyi szakemberek munkája mellett arra is, hogy a sorstársak civil szervezetben összefogjanak – mondta el Soós Hajnalka gyermekgyógyász, gyermek endokrinológus és diabetológus szakorvos. A Hétpettyes Alapítvány vezetői posztját is elvállalta, amely Veszprém megyében az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekeket, fiatalokat és szüleiket segíti. Elsősorban szakmai tájékoztatásokkal, de nem elhanyagolható az a támogatás sem, amit a tapasztalatcserék, a beszélgetések során egymásnak nyújthatnak a tagok.

A Hétpettyes Alapítvány a koronavírusjárvány miatt az utóbbi időben kevesebb rendezvényt szervezett, mint a korábbi években, ám így is jelentős az a támasz, amit az érintetteknek folyamatos tevékenysége, kapcsolathálózata jelent. Pályázati támogatás révén többek közt tíz alkalmas előadássorozatot tartottak, amelynek találkozóin egy-egy olyan témát vettek górcső alá, ami a diabéteszesek életét meghatározza. Nem árt ugyanis az ismétlés, a gyakorlatias tanácsok megosztása, például a speciális diétákról, a rendszeres mozgásformákról, az inzulinbeadás különböző lehetőségeiről. Közös kirándulásokat is szerveztek, hiszen a sportolás a diabéteszeseknek különösen előnyös, s ilyenkor együtt lehettek olyanokkal, akiknek hasonlóképp kell mindennap odafigyelniük vércukorszintjükre. Recepteket is megosztottak egymás közt. Ha más alapanyagokból is készítenek ugyanis süteményeket, mint a legtöbb háztartásban ezt teszik, nagyon finom édességeket süthetnek maguknak ők is.

Soós Hajnalka főként nyári táborozásukat emelte ki, amelyet idén nyolcadszor szerveztek meg. Ezúttal is húszan, hét és tizenhat éves kor közöttiek vettek rajta részt. Balatonfüreden töltöttek el egy hetet, orvosok, ápolók felügyeletével, ugyanakkor olyan módon, hogy játékosan gyarapíthatták a betegségükhöz szükséges ismereteiket. A gyermekgyógyász hangsúlyozta: a leglényegesebb a cukorbetegek közös nyaralása során, hogy önfeledtek lehessenek, önállóságra törekedjenek, észre se vegyék, hogy a szórakoztató programok közben számos hasznos, gyakorlatias tudást is elsajátíthatnak a cukorbetegségről. Olyan rutinra tettek szert, amely révén hatékonyabbá és könyebbé is válhat terápiájuk, így életminőségük is. Beszélt arról az orvosnő, hogy jó volt nézni, ahogy a nagyobb táborozók segítették, biztatták kisebb sorstársaikat. Elmondták nekik – és saját példájukkal igazolták is -, hogy nem kell félniük a közösségi rendezvényektől, nem kell otthon elbújniuk, ha barátaik, osztálytársaik különböző programokra hívják őket. Az 1-es típusú cukorbetegek is utazhatnak, bulizhatnak, akárcsak a velük egykorúak. Az is számít, hogy a fiatalabbak láthatták, nincsenek egyedül problémájukkal, mások is megoldották azt, elfogadták állapotukat, s annak nyomán számos örömet éltek, élhetnek meg.

Az orvostechnológia fejlődése is sokat segít a cukorbetegség mindennapos ellátásában. Tavaly óta hazánkban is egyéni engedélyeztetés nélkül is támogatott módon hozzájuthatnak az 1-es típusú diabétesszel élő, inzulinnal kezelt betegek a folyamatos vércukormérést biztosító szenzorhoz, ami kiváltja az ujjbegyből való napi többszöri vérvételt, a többszöri szurit és pontosabb inzulinadagolást tesz lehetővé.