Lélekemelő szentmise a Tihanyi Bencés Apátságban

Mihályi Jeromos perjel homíliájában felidézte: „Ebben az órában Jézus a közösséghez és egymás vállalásához ad kulcsot számunkra. Ez az ő szeretetének végső jele. A szolga feladata, hogy megmossa a vendégek lábát. Az Isten, akit a hegyen láttak, aki olyan volt, mint a ragyogó zafír és a tiszta égbolt. Most leveszi felsőruháját, kendőt köt, vizet merít, és megmossa tanítványai lábát. A szolga alakját vette magára, és most a szolga feladatát vállalja, hogy megmutassa, milyen a hegyen felhőbe rejtőzködő Isten igazi arca. – Értitek, hogy mit tettem veletek? – hangzott el. A perjel így idézte tovább: „Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mi akadályoz meg ebben? Gőg? Önérzet? Önbecsülés? Közöny? Társadalmi rang? Sértettség? Undor? Megbántás? Harag? Viszály vagy konfliktus? Jézus megmosta annak lábát, aki később elárulja őt. Jézus megmossa annak lábát, aki a főpap udvarában háromszor mondja ki, hogy nem ismerem azt az embert. Megmossa annak lábát, aki ruháját hátrahagyva menekül, amikor Jézust elfogják. Ennek az órának és talán az istenkapcsolatomnak egyik legfontosabb kérdése ez: vajon én tudok-e kendőt kötve letérdelni a mellettem élők, a szegények, a kiszolgáltatottak, a betegek, a máshogy gondolkozók elé, és képes vagyok-e minden bennem élő akadályt, akár önmagamat is legyőzve alázatosan letérdelni, és a szolgáló szeretetemmel meg tudom-e mosni az ő sebzett, koszos, sokszor az élettől meggyötört lábukat?" 

A lélekemelő gondolatok után az ünnep énekes virrasztással, majd Jézus búcsúbeszédének felolvasásával folytatódott a templomban. A húsvétról honlapjukon és közösségi oldalukon lehet tájékozódni.