Szerzetes gúnyversét láttuk, kóruskoncertet hallottunk Zircen (videó)

Zenés barangolás téren és időn át címmel a Zirci Városi Vegyeskórus a régizene világát, Németh Gábor, a Ciszterci Műemlékkönyvtár különlegességeit mutatta be az apátság barokk termében. A vegyeskórus karnagyának, Géring Klárának szavaiból megtudtuk, hogy verseket, imákat, udvarlós nótákat, táncdallamokat, boldogságdalt énekeltek el, a közönség pedig úgy érezhette, a belső békéről, a mosolygás érzetéről dalolnak. Kiderült, hogy meglévő dallamra szapphói strófákat várnak, helyiek költeményeit, verssorait, hogy előadhassák azokat szokásos karácsonyi koncertjükön, amit idén december 17-én 16 órától tartanak meg a bazilikában. Addig is folyamatos a tagfelvétel a kórusban, arról pedig, mennyire befogadó a csapat tanúskodott, hogy a koncerten be lehetett kapcsolódni az éneklésbe. Kifogás nincs, csak aktív részvétel – szólt a vidám bíztatás. 

Németh Gábor igazgató elmondta, hogy épp hetven éve került a bibliotéka az Országos Széchényi Könyvtár működtetésébe. Beszélt arról, hogy a zeneszerzőnek gyenge Johannes Honterus, a brassói szász tímárcsalád sarja hogyan lett humanista filozófus Bázelben, a reformáció egyik szellemi központjában, amelyről azt állítják, akkoriban az összes jó értelemben vett őrült ott gyűlt össze. Nyomdászatot, fametszést tanult, hogy illusztrálhassa könyveit, hazatérve egyházszabályzatot írt, megreformálta az iskolai életet. 

Az apátságban lévő könyvtár legöregebb, 1477-ben készült bibliáját szintén megmutatta a könyvtáros. Még a sziléziai Heinrichauból hozták magukkal az apátságot újraalapító szerzetesek. Többségük akkoriban még német volt Zircen, s egy magyar jól lehúzta egyiküket: kézzel írt bele a bibliába, a lapok aljára egy gúnyverset, amiben rendtársáról tizenöt strófán át szapulta. A kezdőbetűk pedig sok helyen arcot kaptak a kötetben, vélhetően szintén egy szerzetes a kerek formájúak közepébe orrot, szemet, szájat rajzolt.