A cseles zsákmányszerzés, az álcázás mestere

Lehetnek lila, sárga, piros, rózsaszín vagy fehér színezetűek. Első hallásara, meglepő, hogy ilyen rikító színezettel hogy maradnak észrevétlenek. Ennek ellenére a karolópókokat igen nehéz észrevenni, mivel virágokon várakoznak, melyek csábítják az oda látogató nektárkedvelő lepkéket, rovarokat, méheket, legyeket, darazsakat. Így a rajtaütés pillanata létfontosságú a pók számra, sokszor másodpercek töredéke alatt ejti el zsákmányát. Hosszú lábaiknak is szerepük van, sok esetben a pók kitárt lábaival úgy helyezkedik el a növényen (lábait vízszintesen kinyújtva), mintha az a virág része lenne, így a rárepülő rovar az áldozatává válik. 

Néhány pók azonban már nem a hátteret utánozza, sokkal inkább egy másik élőlényt. A hangyakatonák közé vegyülő ugrópókfaj fogószerű csáprágói hasonlítanak a hangyák állkapcsára. Egyes trópusi pókfajok elől és hátul szemfoltot viselnek, ami szintén a hangyákra emlékeztet. Ők azonban nem zsákmányt szeretnének szerezni, hanem magukat védik attól, hogy zsákmánnyá váljanak, rejtve maradnak a rájuk vadászó madaraktól a hatalmas hangyabolyban. Visszakanyarodva a hazákban is gyakori viráglakó karolópókhoz (Misumena vatia) tudni kell, hogy a testszínűk a tartózkodási helytől függ, tehát a sötétebb virágokban barnás, a világos virágokban sárgás és fehér színezetű. A hímek kisebbek, négy milliméteresek, míg a nőstények egy centiméteresek. Felfedezésüket mindig nagy eseménynek számít, csak a gyakorlott szem képes rá.