Virágvasárnap kezdődik a nagyhét

A nyugati keresztény egyházak liturgiájában kiemelten fontos dátum virágvasárnap. A böjt utolsó, legfontosabb hetének, a nagyhétnek kezdete. Különös ünnep. Egyszerre van jelen a szertartásban az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép lelkendezése és gyűlölettől eltorzult kiáltozása. Ugyanazok az emberek, akik az első evangéliumi szakaszban még hozsannát kiáltanak, a másodikban, a passióban már Krisztus kereszthalálát követik. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek megadták Jézusnak ezt a tiszteletet. Márk, Máté és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be. A pálma a győzelem és a diadal jelképe, sok nyelven az ünnep neve pálmavasárnap.

A keresztény kultúra országaiban virágvasárnap kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. A katolikusoknál ezen a napon a templomban barkaszentelést, barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani, a protestánsok istentiszteletet. Ezen az ünnepen és nagyhéten sok helyen passiót énekelnek, ami felidézi Jézus szenvedését az Olajfák hegyén, Pilátus udvarában, a keresztúton és a Golgotán.

Virágvasárnap után a nagyhét jelentős napja nagycsütörtök, az oltári szentség rendelésének, alapításának emléknapja, Jézus a kenyeret és bort átváltoztatta testévé és vérévé. Ez Krisztus legnagyobb kincse és ajándéka számunkra. Nagypéntek az Úr Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja. A katolikus egyházban ez az egyetlen nap az esztendőben, amikor nincs szentmise, csak szertartás. A protestánsok tartanak istentiszteletet, orgonaszó és harangzúgás nélkül. Nagyszombat estéjén a nagypénteken elhallgatott harangok ismét megszólalnak, a katolikusok mindenhol ünnepélyes feltámadási körmenetet tartanak.