Várpalota múltja szorosan összeforrt a bányászattal

Az egykoron vájárképző iskolaként indult intézmény idén kezdte meg 70. tanévét, s a jubileum kapcsán a bányászat és az egykori bányászok előtt tisztelgő emlékvitrint avattak fel az emeleti folyosón. A tárlót a bányászha- gyomány-őrzésben élen járó Rákóczi Telepi Baráti Kör tagjai állították össze és rendezték be.

Az ünnepélyes átadáson Hajdu István, a Faller szakképző igazgatója arról beszélt, az intézmény létrejötte szorosan összekapcsolódik a várpalotai bányászat 120 éves történetével.

– 1876-ban találtak először szenet Várpalotán, s 1935-ben indult el a bánya utánpótlását biztosítani hivatott vájáriskola a településen, ami egyébként az első ilyen jellegű intézmény volt az országban. A mi iskolánk speciális vájárképzőként 1952 szeptemberében nyitotta meg kapuit, s egészen a hatvanas évekig a bányászat határozta meg a képzési kínálatot. Később ugyan bővült a paletta, de sokáig alapvetően a bánya határozta meg, hogy milyen szakok indultak. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy megőrizzük a bányászok emlékét – mondta el Hajdu István.

Einreinhof Attila, a Rákóczi Telepi Baráti Kör elnöke köszöntőjében arról beszélt, fontosnak tartja, hogy a városban tanuló fiatalok ismerjék a település fejlődését alapvetően meghatározó bányászat helyi történetét, s tisztában legyenek az elődeik által végzett kemény, nagy szaktudást és bátorságot igénylő munkával. Ezért avattak már hasonló bányászvitrint a Rákóczi Telepi Tagiskolában és a tési-dombi Szivárvány óvodában is.

A Faller-szakképzőben most átadott tárlót is egykori bányászok, civil szervezeti tagok felajánlásai révén állították össze. Egykoron a föld alatt „szolgálatot teljesítő” szívlapát, csákány és karbidlámpa éppúgy látható benne, mint a bányászok munkaruhája és társasági öltözéke, vájár­oklevél, valamint olvasható a bányászhimnusz szövege is, amelynek dallamaira Hajdu István társaságában leleplezte a vitrint a folyosón Einreinhof Attila.