Hallgassa élőben!
Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet

Filmügyi kormánybiztos: sokkal jobban oda kellene figyelni a szakember-utánpótlásra

A művészeti oktatásban is kulcsfontosságú, hogy korszerű és átgondolt legyen a rendszer, amelyben a kiváló tehetségek továbbörökíthetik a képességeiket – mondta Káel Csaba filmügyi kormánybiztos. Szerinte profitálnunk kell a neves hazai és nemzetközi szakemberek tudásából, akiket a jelenlegi egyetemi rendszerben sajnos csak nehezen hívhatnak tanítani az egyetemek.

A Káel Csaba szerint az egyetemi modellváltással kiszámíthatóbb jövőjük lenne a hallgatóknak, hisz képzésük össze lenne hangolva a piaci igényekkel. A filmügyi kormánybiztossal a Magyar Nemzet készítette az alábbi interjút:

Filmügyi kormánybiztosként mit gondol arról, ami régi alma matere, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körül történik? Az átalakítása ellen már tüntettek is, pedig a többi egyetem, köztük egy művészeti is, elfogadta és üdvözölte az új modellt.

Van egy mozgóképágazati koncepciónk, amelynek a lényege az, hogy minél több minőségi mozgóképes tartalom készüljön és a lehető legszélesebb közönséghez jusson el. Nem kérdés: ehhez szakemberekre van szükségünk. A mozgóképes szakma – a vezető művészektől kezdve a háttérmunkásokig – húszezer embert foglalkoztat. Össze kell hangolni az ágazat igényeit az oktatással, hiszen a világon mindenhol másutt így történik. Meg kell nézni a jól működő hazai és nemzetközi struktúrákat, például azt, hogy az egészségipar hogyan tud kiépíteni jól működő kapcsolatot az orvosi egyetemekkel, mert ez lehet a követendő, példamutató irány a SZFE esetében is: ugyanis az a cél, hogy olyan művészek és szakemberek érkezzenek a filmiparba, akikkel jól tudunk dolgozni és ők is megtalálják a számításukat. Annál is inkább, mert ebben az ágazatban most már komoly potenciál van, hiszen a kontinentális Európában Budapest lett a legnépszerűbb filmgyártó központ. Ez nagyrészt a külföldi bérmunkákra értendő, de nagyon szeretném – és ehhez az egyetem közreműködése is kell –, hogy a hazai tartalomgyártás is megerősödjön, emelkedjen a színvonal.

Ön 1989-ben végzett. Milyen volt akkor az oktatás? Érezték, hogy változtatni kell az elavult szerkezetén?

Meggyőződésem, hogy a fejlődés kulcsa a közös gondolkodás és a készség a változásra. Változnia kell a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, ez elkerülhetetlen, hisz minden hosszú távon gondolkodó ember szerint most lépni kell. 1986-tól 1989-ig jártam Makk Károly osztályába, és már a 1988-as veszprémi diákparlamentbe is azért mentünk, hogy változtatni próbáljunk a dolgokon. Nem önmagunkért, hanem a szakma jövőjéért, hisz 1989-ben megszűnt az a fajta filmkészítési környezet, ami a szocializmusban volt. Addig minden évfolyam az állami filmstúdiókban helyezkedett el, de mi nem: mi lettünk az első munkanélküli osztály. Több kísérlet volt az oktatási rendszer megújítására. Szomorú, hogy az egyik legjobb tanárom, Gazdag Gyula a kilencvenes évek elején meg sem állt Los Angelesig, mert az általa is sürgetett, elodázhatatlan szakmai reformot nem lehetett véghezvinni. A tengerentúlon a UCLA professzora lett, a hollywoodi forgatókönyvírók nagy részét ő képezte ki. Szükségünk lenne az ő tudására, őt is jó lenne hazahívni.

Palkovics László miniszter szerint az a cél, hogy minél több neves külföldi előadót is bevonjanak a képzésekbe. A modellváltás lehetővé tenné a meghívásukat.

Annak idején, amikor egyetemre jártam, Szabó István kihasználta az Oscar-díjával szerzett presztízsét, és tanítani vagy óraadónak hívta a kor legkiválóbb magyar és külföldi szakembereit. Minket Nemeskürty István, Bacsó Péter, Illés György, Ragályi Elemér és persze sok külföldi rendező is tanított. A szakma színe-java. Viszont a mostani rendszer merev és nehezen teszi ezt lehetővé, nehéz óraadónak, vendégtanárnak meghívni a szakembereket, az új modellben várhatóan ez könnyebb lenne. A Zeneakadémia is hasonló nehézségekkel küzd. Ez azért is fontos kérdés, mert én úgy gondolom, hogy a művészeti képzésben létezik egyfajta „DNS-rendszer”, átörökíthető jellegzetes szemléletmód. Liszt Ferenc a legkiválóbb tanítványainak nemcsak a kottát tanította meg, hanem azt is, hogyan kell lenyomni a zongorabillentyűt. A filmművészetben is van egy sajátos, különleges magyar látásmód, ugyanakkor rengeteg karakteres alkotói hang és világ: ezt át lehet és át is kell adni az utánpótlásnak. Az egyetem feladata az lenne, hogy egy átgondolt stratégia részeként meghívják azokat, akikre szükség van ahhoz, hogy ez a széles horizont feltáruljon az új generációnak. Azért emeltem ki Gazdag Gyulát a forgatókönyvírás kapcsán, mert ezt a területet alapvetőnek tartom a filmezésben. Az ilyen emberek tudásából profitálnunk kell.

Leginkább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hasonlítható a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez. Fülöp József rektor nemrég azt nyilatkozta, hogy az átalakításokkal sem az egyetem autonómiá­ja, sem a művészeti szabadság nem csorbul, sőt biztosabban tervezhetnek hosszú távra, akár új képzéseket is indíthatnak. A SZFE-ből viszont politikai ügyet próbálnak csinálni, Hegedűs D. Géza, az egyik oktató fideszes térfoglalásról beszélt.

A nyitottság, a képesség a folyamatos fejlődésre a művészet területén is elengedhetetlen. Az egyetemnek változnia kell: hogy miképpen változik, az közös felelősségünk. Célszerű szakmai kérdésként kezelni az egyetem átalakításának tervét. A múlt értékeit megőrizve, az eredményekre építve, az új működési modellek hozta lehetőségekre nyitottan kell gondolkoznunk az átalakításról. Közös érdek, hogy ne boldogtalan emberek kerüljenek ki az egyetemi képzésből, hanem olyanok, akik könnyen megtalálják a helyüket, sikeresek lesznek. Elképesztő hiányosságok vannak az oktatás terén, hisz a forgalmazást például csak a gyártásszervező szakon oktatják, nem hívják rá fel a figyelmet, pedig ma a forgalmazási forradalom korát éljük. Megmozdult körülöttünk a világ, alkalmazkodnunk kell a változásokhoz, minél jobban helyt kell állnunk az új versenyben. Szerintem sok olyan magyar film is van, amelyik sikeresebb lehetett volna, ha megtalálja a megfelelő forgalmazási csatornáját, hisz sokkal több emberhez jutott volna el.

Ön rendszeresen tárgyal a nemzetközi filmipar csúcsszereplőivel, akik Magyarországon akarnak forgatni, és bizonyos típusú foglalkozásokra, szakemberekre lenne szükségük, de a jelenlegi oktatási rendszer nem képez ilyeneket. Ha a piac logikája is ezt diktálja, akkor miért tiltakoznak egyesek az átalakítások ellen?

Amikor kineveztek, leültem a legjelentősebb bérmunkákat lebonyolító cégekkel, és ők megfogalmazták az igényeiket; ez egy folyamatos párbeszéd, közös gondolkodás. Az biztos, hogy sokkal jobban kell figyelnünk a szakember-utánpótlásra, a kreatív- és a szakemberképzésre is. A filmintézet hiányszakma-képzéseket támogat, külföldi szakembereket hív meg, hogy képezzék az utánpótlást egyes szakterületeken, ahol jelentős hiány van, mindemellett fontos, hogy az egyetemen is megértsék ennek szükségességét. A bérmunkaszektor igényein túl a kreatív területekbe is jobban bele kell vonni a fiatalokat. Ilyen sarkalatos pont a forgatókönyv-fejlesztés, amiben még mindig nem állunk jól.

Az utóbbi időben a kulturális közéletet a történelmi filmek szükségességéről szóló viták tartották lázban. Mit gondol erről? Várható bármilyen újdonság?

Szerintem ebben félreértés van, mert aki ezzel nem ért egyet, annak azt ajánlom, hogy nézzen körül a nagyvilágban: a népszerű sorozatok nagy része történelmi témájú. Viszont abba is bele kell gondolnunk, hogy a tegnapunk is történelem, és az ezredforduló – hiszen milyen nagyszerű, hogy egy ezredváltást is megéltünk – vagy a rendszerváltozás kapcsán is nekünk, filmes szemtanúknak van komoly adósságunk. Foglalkozni kell saját hőseinkkel, legyenek azok rendkívüliek vagy hétköznapiak, hiszen olyan történelmi, művészeti és sportbeli példaképeink vannak, akiket be kell mutatnunk, de a hősiesség mellett meg kell mutatnunk a tragédiáinkat, kataklizmáinkat is. A film autonóm művészeti ág, és nagyszerű perspektíva van abban, hogy a film nyelvén beszéljünk személyes történeteinkről. Most több olyan film is készül, amely nem tablóként, hanem személyes szemszögből dolgozza fel a múltunkat. Az első világháború utáni traumáinkból indul ki a Post mortem, noha pszichohorror a zsánere, mégis bizonyos szempontból történelmi film. A Nincs parancs! című dokumentumfilm a ’89-es határnyitást mutatja be kiválóan, személyes élmények által, az Eltörölni Frankot középpontjában pedig a Kádár-korszak politikai pszichiátriája lesz.

Négy vidéki színházigazgató is megszólalt, amiért a SZFE-en végző hallgatók nem a vidéki kőszínházakban helyezkednek el, hanem független színházi produkciókban vállalnak munkát, viszont az adófizetők pénzén kiképzett színészektől joggal elvárhatnánk, hogy a nemzeti kulturális intézményeinket erősítsék. Hogyan lehetne ezt megoldani?

Nehéz kérdés, mert a magyar felvevőpiac mérete miatt nincs önálló, kifejezetten filmszínészképzés, a színházi és a filmes területekre ugyanott képzik az előadóművészeket. Közös, elemi érdek, hogy jó viszonyban legyünk a színházakkal, hogy legyen egyfajta mobilitás. Azt gondolom, hogy a színházi tanszékeknek is ugyanúgy ki kell építeniük a kapcsolataikat a színházakkal, mint ahogy a filmesek teszik a filmszakmával. Szorosan kapcsolódniuk kell egymáshoz már az oktatás idejében is, hiszen együtt fogják folytatni. Meggyőződésem, hogy a színházi és filmes alkotók együttműködéséhez jelentős lendületet ad az az új 1,3 milliárd forintos keretösszegű pályázati lehetőség, melynek célja, hogy nyáron a színházak a filmesekkel összefogva tévéfilmeket forgassanak.

Úgy hírlik, hogy az egyetem a doktori képzésében is eléggé tudatosan őrzi a privilégiumait, s a saját szellemi körén kívüli kiválóságokat tudatosan távol tartja a Phd-programjától. Ez nem a megosztottságot erősítő, veszélyes folyamat?

Ha jó és érvényes az alapkoncepció, ami illeszkedik az ágazat elvárásai­hoz, akkor nehéz kirekeszteni bármit és bárkit, mert van egy konszenzusos szakmai irány, amelyhez igazodni közös érdekünk.

Milyen további tervei vannak még a Nemzeti Filmintézetnek?

Regionálisan is meg szeretnénk erősíteni a magyar filmgyártást, szorosabban szeretnénk a V4-országokkal együttműködni, egy koprodukciókat támogató alapítvány formájában. Ehhez is kellenek nagyon jó szakemberek, és ha már az oktatásról beszélünk, jelenleg csak az Erasmus keretében vehetnek részt külföldiek a képzésben. Az én időmben még volt angol nyelvű képzés az egyetemen. Ez azért lényeges, mert ha külföldiek is tanulnak nálunk, már eleve megteremtődik a későbbi koprodukciók lehetősége. Mi ezekkel az országokkal együtt nőttünk fel, közös a történelmünk, a kulturális értékeink és értjük egymás humorát. Mi értjük Hrabalt, a csehek pedig Karinthyt, és nem biztos, hogy ez tőlünk nyugatabbra is evidencia. Ha tartalmi koprodukciók születnek, akkor nemcsak a 10-15 milliós magyar nyelvű piacra, hanem a lengyelekkel, osztrákokkal, északolaszokkal és a balkáni országokkal együtt már egy 150 milliós piacra készítünk tartalmat, és ez nem elhanyagolható különbség.

Dosszié

Hozzászólások

felfoghatatlan
Sokkoló: levágta egy 11 éves kisfiú lábait a vonat, a barátai magára hagyták meghalni
Férfi kézilabda-vb / 18 perce
A magyarok gólrekorddal győzték le Uruguayt
A mezőny legeredményesebb játékosa Máthé Dominik volt nyolc góllal.
Gyász
„Nem így akartam, nem így szerettem volna, Szerettem volna még élni, köztetek lenni. De a halál közbe szólt, el kellett menni." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KISS JÓZSEFNÉ szül.: Mászi Piroska 91 éves korában csendesen megpihent. Utolsó útjára 2021. január 19-én a 12 órakor tartandó gyászmise után 12.30 órakor kísérjük a hosztóti temetőben. Egyben köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik a temetésen részt vesznek, fájdalmunkban osztoznak. Szerető család
Fájó szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik MÓDOS ATTILÁNÉ szül. Vajda Mária temetésén gyászunkban osztoztak. Hozzátartozói
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy DR. RÉDEI JÓZSEF ügyvéd a Pápai Húskombinát volt jogtanácsosa életének 85. évében 2020.12.20-án elhalálozott. Hamvait a pápai Kálvária temető családi sírhelyén helyeztük örök nyugalomba. Gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ORSÓS PÉTER 79 éves korában elhunyt. Temetése 2021. január 16-án 14 órakor lesz a Marcalgergelyi temetőben. Gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HELLEBRAND MÁRTONNÉ szül.: Czaun Mária életének 90. évében csendesen megpihent. Utolsó útjára 2021. január 18-án a 10.30 órakor kezdődő gyászmise után 11 órakor kísérjük az úrkúti temetőben. Gyászoló család
„Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk.” Soha el nem múló szeretettel emlékezünk édesanyánk ZÖLD JÓZSEFNÉ szül. Berta Éva halálának 10. évfordulóján. Szerető gyermekei
„Míg éltél szerettünk, míg élünk siratunk.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZARKA GÁBORNÉ SZÜL.: VARGA ZSUZSANNA 66 éves korában hosszantartó, türelemmel viselt betegségében elhunyt. Temetése 2021. január 20-án, szerdán 14 órakor lesz a tapolcai új temetőben. Szerető Lánya, Veje, Unokái
„Megállt a szív, megállt a kéz, Nincsen szó az ajkadon. Szívünkben örökké élsz, Mert szerettünk nagyon.” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BERTA ERNŐ Bauxitbánya volt dolgozója 76 éves korában csendesen megpihent. Temetése 2021. január 19-én, kedden 12.15-kor kezdődő gyászmisét követően lesz a nyirádi temetőben. Kialakult jelenlegi helyzet miatt kérjük a szabályok betartását. Gyászoló család
"Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy GALAMB JÁNOS 2021. január 11-én 71 éves korában örökre megpihent. Felejthetetlen halottunk temetéséről későbbiekben adunk hírt. Gyászoló család
Szomorú szívvel értesítjük, akik ismerték SZABÓ LÁSZLÓ - volt Balatonalmádi lakos - 98 éves korában csendesen megpihent. Búcsúztatója 01.16-án, szombaton 10 órakor a Balatonalmádi Szent Imre templomban lesz. Kegyeletüket, kérjük legfeljebb egy szál virággal róják le! Utolsó útjára szűk családi körben kísérjük, a templom sírkertjébe. A gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott, Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok." Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy GRÓSZ ANDRÁSNÉ született Gál Teréz volt ROBIXOS dolgozó 68 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése 2021. január 19-én, kedden a 12.30-kor tartandó gyászmise után 13 órakor lesz a porvai temetőben. Gyászoló szerettei és fia
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy BABOS JÓZSEFNÉ tanítónő szül. Stefanovics Ilona 92. életévében elhunyt. Temetése 2021. január 16-án 10.30-kor lesz Takácsiban. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy DÖMÖK FERENC 74 éves korában fájdalmaiból megpihent. Temetése 2021. január 19-én, kedden 13 órakor lesz a királyszentistváni temetőben. A gyászolók
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HASZNOS FERENC 72 éves korában megpihent. Temetése szűk családi körben történik. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy FEKETE MIKLÓSNÉ szül. Szalai Erzsébet 72 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 2021. január 14-én szűk családi körben Nemesvámoson megtörtént. A gyászoló család
"Megállt a szív, megállt a kéz, Nincsen szó az ajkadon. Szívünkben örökké élsz, Mert szerettünk nagyon." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZOMBATHELYI JÓZSEFNÉ Szül.: Samu Rozália 70 éves korában türelemmel viselt, hosszantartó betegségében elhunyt. Temetése 2021. január 19-én, kedden 14.30-kor kezdődő gyászmisét követően lesz a kisapáti temetőben. Gyászoló család
"Ha emlegettek, köztetek leszek, De fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, Mert én már Istennél vagyok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy DR. EDELÉNYI-SZABÓ ATTILÁNÉ szül. Dr. Wiesner Katalin életének 78. évében csendesen megpihent. Temetése 2021. január 18-án 11 órakor lesz a pápai Alsóvárosi temetőben. Gyászoló család
"Megállt a szív, megállt a kéz, Nincsen szó az ajkadon. Szívünkbe örökké élsz, Mert szeretünk nagyon..." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy WINDT ISTVÁNNÉ szül. Horváth Katalin 75. életévében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Temetése 2021. január 16-án 15 órakor lesz a pápai Alsóvárosi temetőben, előtte gyászmise 14 órakor a Szent Anna templomban. A gyászoló család
Túl korán engedted el kezünket, gyászba borítva szerető szívünket. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy FARKAS JÁNOS életének 72. évében 2020. december 27-én váratlanul elhunyt. Hamvait a veszprémi Dózsavárosi temetőben helyeztük örök nyugalomra. A gyászoló család
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt időm arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre!” Fájó szívvel emlékezünk SZANYI ISTVÁN halálának 1. évfordulójára. Szerető családja
egy újabb bevállalós fotó / 1 órája
Azt se tudjuk, hova nézzünk: ekkora melle van valójában Tóth Andinak
fejlesztés / 2 órája
Kisbusszal gazdagodott Uzsa
Tóth B. Zsuzsa
81 éves volt / 2 órája
Elhunyt a börtönben a gyilkosságért elítélt amerikai zenei producer
Elfertőződött / 2 órája
Megdöbbentő: kinyomott egy pattanást, majdnem meghalt
ökumenikus imahét / 2 órája
Erdő Péter: a krisztuskövetők egymás iránti szeretete jel a világ számára
az a fontos, hogy lassan terjedjen / 3 órája
Ezt tudjuk eddig a Magyarországon megjelent vírusmutációról