31°
30°
19°
2019. 01. 08. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Bár leginkább női kézilabdacsapatokról mondják, hogy olyanok, mint a brit időjárás – ha nem tetszik, semmi gond, holnapra úgyis megváltozik –, ám az elmúlt héten mintha a magyar és a dán férfiválogatott is a bolondját járatta volna velünk. A holnapután kezdődő világbajnokság két tesztmérkőzése közül az elsőt csütörtökön 33–19-re elveszítették Miklerék, vasárnap viszont 28–25-re nyertek az olimpiai bajnok ellen, annak otthonában.

Előbb jött a rekord nagyságú pofon – férfi nemzeti együttesünk mindeddig csupán egyszer kapott ki tizennégy góllal, még 1964. február 16-án, Pozsonyban, Csehszlovákiától 24–10-re –, majd következett a parádé, szünetben nyolcgólos vezetéssel.

Ilyenkor bizony nehéz okosnak lenni, nem is törekszünk rá feltétlenül. Bizonyos tanulságok azonban azért természetesen levonhatók. Például az, hogy ha a magyar és a dán gárda is saját szintjéhez mérten hasonlóan teljesít, azaz mindketten tudásuk 90, 70 vagy 50 százalékát adják, akkor valószínűleg ők nyernek. De ha ez az arány 90:70 vagy 70:50 ide, győzhetünk – tulajdonképpen bármikor, bárki ellen.

Ezért is kell kapaszkodni, ellenféltől és szituációtól függetlenül, a 90 százalék közelébe. Ennek az az alapja, hogy az összehangolt, eltökélt védekezés a kapust nem hozza kiszolgáltatott helyzetbe, nem lövik tiszta ziccerekből rojtosra a hálóját, ebből erőt és hitet merít, felpörög, a kötelező labdák megfogása mellett bravúrokkal építi magát és a csapatát, a hátsó alakzat szilárdsága pedig visszahat a támadásra is. Így lehet olimpiai aranyérmest verni.

No meg úgy – és ez a másik konzekvencia –, hogy üresjárat nincs, a meccsbe pillanatokra belebambulni is tilos. Teniszben ez a luxus belefér, ott az időtényező nem számít: ha a jobb játékos 0:6, 0:6, 0:5-nél tér észhez, akár onnan is fordíthat.

Kézilabdában bezzeg tíz pocsék perc még ötven remek mellett is mindent tönkretehet.

Mindezt azért sem árt az eszünkbe vésni, mert a hét második felében kezdődő világbajnokságon a sorsolásnak köszönhetően nincs szükség csodára, eszelős bravúrra, „csupán” folyamatos és koncentrált jó játékra. Ha a mieink a náluk gyengébb vagy velük legfeljebb egyenrangú ellenfeleket legyőzik és megelőzik, már ezzel bejuthatnak a legjobb nyolc közé, ami olimpiai selejtezős kvótával kecsegtet. A feladat teljesíthető. De kizárólag a „vasárnapi” csapat számára, amely egyszer sem mondhat csütörtököt.

Hozzászólások