Fodor József vallja, hogy életében sosem volt még olyan rosszul, mint abban a két-három hétben, amikor a koronavírustól szenvedett.
– Betegszabadságon sem voltam vagy húsz éve. Sokat vagyok szabad levegőn, horgászom, sportolok, el sem tudtam képzelni, hogy megtámadhat a vírus. Igaz, tavaly óta kicsit magas a vérnyomásom, arra rendszeresen szedek gyógyszert. Pontosabban szedtem, mert érdekes módon a betegség alatt és most is inkább alacsony, úgyhogy erre is figyelnem kell a gyógyulás után. Nem tudom, hol kaphattam el a vírust. A tavaszi időszakban nagyon szigorúan vettük a feleségemmel együtt a szabályok betartását.
Online dolgoztunk otthon a lakásunkban, amikor pedig elhagyni kényszerültünk, akkor a maszkot és a gumikesztyűt is folyamatosan viseltük, illetve haza érkezéskor a kézmosás volt az első teendőnk. Talán akkor ezért is nem lettünk betegek. Aztán nyáron a távolságtartási és egyéb szabályok betartása lazábbá vált. Így visszagondolva, talán az őszi időszakban már nem tartottam be olyan szigorúan az előírásokat. Valószínűleg emiatt kaptam el a vírust és betegedhettünk meg.
Fodor József, a sümegi művelődési központ megbízott vezetője heteken át szenvedett a koronavírustól Fotó: Tóth B. Zsuzsa/Napló
Először nálam jelentkeztek a tünetek, de napokon át csak megfázásra gyanakodtam. Hőemelkedésem és végtag fájdalmam volt, úgy éreztem,
Itthon maradtam ugyan, de eltelt pár nap, mire jelentkeztem az orvosnál. A házilag elvégzett gyorsteszt negatív volt; a PCR teszt mutatta ki a vírust. Az eredményt kiírták az ügyfélkapun, jelezte a háziorvos is. Nagy segítség volt az online kapcsolattartás, ügyintézés. Aztán egyre rosszabbul lettem, nem volt étvágyam, legyengültem, folyton aludni szerettem volna. Még a szemgolyóim is fájtak, émelyegtem, hányingerem volt, fájt a fejem és magas lázam volt. Viszont a szaglásom, ízlelésem nem változott. A második hét végére felkelni is alig tudtam. Közben a feleségemnél is jelentkeztek a tünetek, de szerencsére ő könnyebben átvészelte a betegséget. Nem volt ápolónk, egymást segítettük, de a rokonok, munkatársak, ismerősök hoztak nekünk ételt, italt és csak letették az ajtónk elé.
Jól esett a legapróbb figyelmesség, érdeklődés is. A teszteket végző mentősöktől, a gyógyító háziorvosoktól kezdve a karantén betartását ellenőrző rendőrökig
A rendőrök telefonáltak a ház előtt és le kellett integetnem nekik, így ellenőriztek. A betegség ideje alatt, sőt, már előtte is sok vitamint szedtem, kakukkfüves köptetőt, és sok folyadékot ittam. Hogy elkerüljem a tüdőgyulladást, oldalfekvésben aludtam éjjel, napközben inkább csak a fejpárnára támaszkodva ücsörögtem az ágyban. A harmadik hét közepére kezdtem jobban lenni, de kellett még egy hét, hogy dolgozhassak.
A lakás elhagyásához kérelmet kellett benyújtanom a Népegészségügyi Osztályhoz, elbírálták, így oldották fel a karantént és mehettem vissza a kollégák közé, akik egyébként nem betegedtek meg – eleveníti fel az elmúlt hetek történéseit a megbízott vezető. Azóta még szigorúbban odafigyel a fertőtlenítésre, tisztaságra, a maszk használatára, sőt, már kesztyűt húz, ha elmegy otthonról
– Újra zárt ajtók mögött folyik a munkavégzés az intézményben, de a korábbinál is nagyobb figyelem mellett szállítjuk ki a kért könyveket, amelyeket az olvasók interneten és telefonon kölcsönöznek a könyvtárból. Én már tudom, hogy milyen szörnyű ez a betegség, örülnék, ha mindenki elkerülhetné a vírust. Az egyébként megterheli az idegrendszert is, pszichésen szintén megpróbáltatások elé állítja az embert. Szóval azt ajánlom, mindenki vegye komolyan a megelőzést, a védőeszközök használatát – mondta Fodor József.
